Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Járompataj

Nem mindenki lakik Budapesten. járompatajon például senki sem. így utóbbiak a fővárosi viszonyokat leginkább nagyon kevés információ és nagyon sok képzelőerő segítségével vélik ismerni. ebből az okból kifolyólag hasonló óvatos várakozás övezte a pesti galgácsi család érkezését, mintha a egy pesti bérház negyedik emeletén lévő lakást kanembiuak vettek volna meg. vagy evokok.

járompataj kevés dologról ismert, a járompatajiak azonban annál büszkébbek arra, hogy ez az egyetlen magyarországi település, ami jé-vel kezdődik, és jé-vel is végződik, továbbá hogy  a 12 kilométerrel arrébb lévő zsedváki erdő közelében, egy korabeli feljegyzés szerint II. vak béla király, mikor arra járt, egy darabig látott. a korabeli feljegyzés azonban sajnos azóta elpusztult, és II. vak béla király sem járt jobban, úgyhogy ezt a történetet kizárólag a járompataji szájhagyomány őrzi és igazolja.

a galgányi család mégsem ezen dolgok révén szerzett tudomást járompataj létezéséről, hanem amikor egy ízben a kereszthuguk vidéki esküvőjére menve eltévedtek, mint a picsa, és keresztülhaladtak ezen a csendes, eldugott településen. ekkor valamilyen romantikus, felfokozott hangulatban döntött úgy galgányi ernő és galgányi ernőné, hogy közel a hatvanhoz, elmenekülnek a napi hajtás, állandó dugók, stressz, meg a sok sudribunkó szomszéd elől, akik nem megfelelő hangerővel hallgatják a zenét, nem  mindig zárják be a kaput, nem ürítik rendesen a körgangra kitett hamutartójukat, nem fizetnek rendesen közös költséget stb., azt vesznek inkább itt egy házat, a gyerekek már úgyis nagyok, a kertben megtermelik a szükséges élelmiszereket, nyitnak egy kis boltot, kapálgatnak, hallgatják a kossuthot, tehát hogy azt csinálják majd, ahogy a pestiek képzelik a vidéki életet. meg az evokok a kanembiuakat, vagy fordítva.

járompatajon aztán nem volt nehéz megvalósítani az álmukat, minden második épületen békében rozsdásodott az eladó tábla. a lakásuk gardróbjának árából vettek is végül egy kisházat, a cipősszekrényéből pedig egy pici boltot. a helyi viszonyokat jól jelzi, hogy az eladók az ingatlanok ellenértékét még két hónap elteltével sem itták el teljesen, pesten egy cipősszekrényét meg kb. két óra alatt abszolválná bárki helyi.

galgányi ernő újult erővel pakolászott első napon az újdonsült otthonában, majd elindult a kertbe megnézni a fáskamrát, van-e benne kapa, vagy venni kell.  először mondjuk radioaktívhulladék-tárolót kellett volna venni, meg krematóriumot a döglött rágcsálóknak, de ezt ekkor még nem tudta.

amint kilépett az ajtón, meglepve tapasztalta, hogy öt db nénje áll a kertkapunál. mint a kerti törpök, csak már a kerten kívül és nőibe. kezicsókolom, lett úrrá meglepettségén, és köszöntette kedvesen a kíváncsiskodókat. a kis zsuzsika meg lacika hol vannak? kérdezte a kék kockás kendős néni erre, köszönés nélkül névszerint érdeklődve galgányiék gyermekei után. ööö, tetszik ismerni őket, kérdezte ernő, maga sem nagyon hívve abban, hogy igen. ilonka itthon van? kérdezte emerre egy másik, kissé alacsonyabb néni. ilonka volt ernő felesége. ilonka, ilonka, igen... szólok neki, mondta ernő csodálkozva, és befordult a házba.

nem zsidó név. mondta a kapunál az alacsonyabbnak egy másik termetesebb. nem az. helyeselt az alacsonyabb. lehet svábok. vagy reformátusok. rövidesen megérkezett a meglepett galgányiné, aki beljebb invitálta a vendégeket, de azok maradtak odakint. csak kérdeznénk, hogy mikor nyíljon a bolt? érdeklődött az egyik néni, kosárral a kezében. háát, a férjemmel úgy terveztük, hogy jövő hétfőn fogunk nyitni. hétfőn...ismételte az egyik asszony. nem jó? előbb kéne? tojás kéne, fél kiló kristálycukor meg margarin, tartotta a néni oda a kosarát. ilonka mondta, hogy megnézi, esetleg sajátból, majd így is lett. a néni kicsit hümmögött ugyan a tojások láttán, de végül sarkon fordultak és elmentek.

máris van érdekélődés. milyen közvetlenek ezek a vidéki emberek. milyen aranyos pici nénikék. buzdították galgányiék egymást otthon a konyhában állva, megbeszélve a történteket, mit sem tudva arról, hogy pár házzal arébb két kerítés fölött arról folyt a diskurzus, hogy a pesti fiataloknak derogált eljönniük úri dolgukban, meg hogy rendes állatjuk sincs, nemhogy az a kutya, amit magukkal hoztak. a kék kendős néni nem is nagyon hitte, hogy nem rágcsáló volt az. láttam én már akkorát, mondta és sokat sejtetően bólogatott hozzá.

hétfőn a boltot nagy várakozással nyitották ki galgányiék. reggel nyolckor, addig lopták a napot, úri dolgukban, kommentálta egymás közt a falu. akik közül tóth imre lassú járással közelítette meg az ominózus boltot, az út pora sem szállott, csak szállingózott a lábánál, nem sietett, nem volt ugyanis se hova se minek, de olyan hirtelenben állt meg, mintha falnak ment volna. "köszönjük, hogy nálunk vásárolt" olvasta a bolt fölötti tábláról. meg mi a savanyú túrós..., hát hol vásárolják máshol, ha nem a boltban, hitetlenkedett tóth úr. meg mintha lett volna másik, ugye. ennek megfelelően fokozott gyanakvással tért be a boltba. ott aztán olyat látott, amit még maga se hitt volna, tán még akkor sem, ha saját magától hallja: a boltban nem volt ugyanis semmi. hiába emelgette a polcokon lévő dolgokat, nézegetett be mögéjük, kereste a sarokba, nem volt semmi. se féldecis, se multi, se lottószelvény, se kaparós sorsjegy, tényleg semmi. bondú elle csemegekukorica, olvasta a kezébe került dolog címkéjét. oké tejszínhab sprajj, 243 emel, egy másikét. mi a görbehátú megvénült büdöslábú lófasz. segíthetek esetleg? kérdezte ebben a pillanatban mosolyogva tőle egy férfi. megdermedt félelmében. bolond ez, hát minek örül, nézte a mosolygó embert tóth úr, majd visszarakta gyorsan a polcra a kezében lévő dolgokat, mintha lószarral lettek volna bekenve, vagyis nem úgy, annál azért jobban tette vissza őket, majd kiviharzott a boltból.

a főtérnél délben kisebb csoport álldogált. tóth imre mesélte éppen a reggeli lidérces élményét, majd hatvani lajosné kontrázott, hogy ő nem mintha dohányos volna, de rákérdezett a pestieknél, hogy lesz e ottan nemzeti dohánybolt. jobb az ilyet tudni, tette hozzá jelentőségteljesen. és lesz, marika? kérdezte a túri somján ede izgatottan, aki hatvani lajosné helyett is dohányzott az elmúlt ötven évben. nem lesz... mindenki szótlanul nézett maga elé.  lehet, hogy kommunisták. vetette fel özv. halász béláné. már csak ez hiányzott, nézett fel az az égre a tinkó bözsi, aki 68 éve csak egy dologtól retteg jobban a kommunistáknál: hogy meg is erőszakolják. márhogy a kommunisták.

másnap az önkormányzat felé sétált méltóságteljesen szekér norbert, a független járompatajért mozgalom vezetője. egyszer megkérdezték tőle, hogy már úgy mihez képest vagy mitől kéne járompatajnak függetlenednie, erre kis gondolkodás után rávágta, hogy a bankoktól, pedig járompatajon bankot se rövid se hosszú óval nem nagyon látott még senki.

most se olyat látott, hanem még olyanabbat.

az általa az önkormányzat üvegajtajára kiragasztott "Védjük a mienkét! Ne kerülhessen a külföldiek kezébe föld!" felirat mellé valaki odaírta tollal, fekete nagy remegős betűkkel hogy "+KÖZÉRT!!!".

Címkék: járompataj

2013.06.12. 10:04 5 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

http://tibor.blog.hu/api/trackback/id/tr135356974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Imurai 2013.06.12. 13:37:58

Fene tudja, nekem, járompatajiként ez most vhogy nem jött át...

Tudok én türelmes is lenni, ha írsz időnként 2013.06.12. 14:03:38

leko@Imurai: Én is Járompatajon lakom, én bólogattam.
Csak egyszer nevettem fel, de akkor mindenki engem nézett az utcán, pedig egy járó motorú kisteherben olvasom :D

Tudom Tibor, hogy ne szóljak be, de első bekezdés harmadik sorában még galgácsi család.
Mondjuk lehet, hogy időközben magyarosították a nevüket.

Tudok én türelmes is lenni, ha írsz időnként 2013.06.12. 14:07:50

Azt írja itt lent, hogy 5000 karaktert írhatok még, úgyhogy elmondom, hogy ma reggel a körzeti orvosnál - itt járompatajon - hallottam, hogy a fiatalasszony elköltözött a szüleitől, vettek házat, kerttel, a Határ utcában, 5 milllllijó forintért.

Lehet, hogy cipősszekrény nincs benne.
még ...

anica inkognitóban · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.06.13. 08:48:14

nincsen már baj, a járompataji tiszteletes vasárnap - titokban csúsztatott két fél körtéért (műjanyag pohárban, védőfóliával a tetején, csinos kis műanyag füllel, hogy a gyakorló alkeszek menet közben se ejtsék el) - kiprédikálta a templomban, hogy a csemegekukoricából is lehet pályinkát főzni, azóta megy a bót. Üdvözlettel: Ilonka :)

blah 2013.07.23. 10:18:21

itt a szomszédfaluban, Tőtésvégen is azt valljuk, hogy nem kellenek ide az úri huncutságok

Magilla bekombinál

Ogre üzeni, hogy jelöljél.

Izomtibi

Tibor az újkori magyar polgár archetípusa. Ami különlegessé teszi az az, hogy munkáinak során sok emberrel kerül kapcsolatba, veleszületett nyitottságának, igazságérzetének, rendkívüli megfigyelőképességének köszönhetően hozzávetőleg 100 szociológus ismeretével rendelkezik.

Utolsó kommentek

  • Átutazoó: Tibi! Told a cuccot! (2017.06.01. 15:54) Burgonya
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Jóóó!:)) (2016.08.13. 18:43) Trú sztori, bro
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Jóóó!:)) (2016.08.13. 18:40) Erzsinek a baszáson jár az esze
  • sárospataki lány: Figyelj, Tibi, mostmár jó lenne abbahagyni a hallgatást, és írni poszt. (2016.07.20. 10:28) Burgonya
  • fákkje: Tibi mi a lóf@sz van veled??? Migránsnak néztek és kikúrtak a balkánra, vagy mi a tosz? :( (2016.03.03. 16:03) Burgonya
  • Utolsó 20

Ez van még