Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Burgonya

A hajnali párától a smaragd legszebb zöldjén csillogó fű akadályt nem ismerő, lassú, de magabiztos növekedését, az égig érő fák idegen földről fújó szeleinek állhatatos dacolását elégedetten figyelte az ódon ház ablakából egy mindent látó szempár. te. szólt oda a szempár tulajdonosa határozott hangon a sarokban várakozó férfinak, aki aranygombokkal kirakott zekéje fölé, vállára medveszőrmét terített. a lábán viselt bocskora halkan puffant a terebélyes szőnyegen, ahogy közelebb lépdelt gazdájához. igen, méltóságos uram, szolgálatára készen állok. hajbókolt a nevét kiss jánosról cseszteperevszky lóránt whomrád ödönre magyarító férfi oly mélyre, hogy a medveszőrt jobb kezével meg kellett tartania, hogy ne hulljon a lába elé. a gyönyörűséges táj végtelen pompázatosságában méltóztatik gyönyörködnie a nagyuramnak? hálás lehet a nép, hogy a földet néki egy ilyen csodálatos szempár hizlalja kövérre, mint amivel méltóságos nagyuramnak rendelkeznie méltóztatik! izgalmában, hogy a bók elnyeri-e gazdája tetszését, megnyalta a szája szélét.

mit raknak az emberek a földbe? burgonyát? kérdezte az ablakban álló férfi, figyelve a földön dolgozó parasztokat. burgonyát, méltóságos uram, pontosan, el tetszett találni! lelkendezett cseszteperevszky és kettő rövidet tapsolt izzadt tenyerével örömében, de aztán arra gondolván, hogy az mégiscsak túlzó lehet, kezeit sietve a háta mögé rejtette. nagyszerű étel a rakott burgonya, nem így van? várt megerősítésre az ablakban álló férfi, szemét továbbra sem levéve a földön dolgozókról. fantasztikus étel, szinte a kedvencem! felelte önmagával kórusban cseszteperevszky, türelmesen készen állva arra, hogy további  ételekről is kinyilvánítsa tetszését, bölcsen elfojtva magában a késztetést, hogy külön kérdés vagy kérés nélkül magától folytassa a felsorolást. igazi ősi magyar étel, így van-e? időzött el a várttól eltérően továbbra is a rakott krumpli kérdésénél gazdája. nagyszerű magyar étel, ez kétségtelen! nem lepne meg, ha mindenkinek csakugyan a rakott krumpli volna a kedvence! jó ízű, laktató, és mint azt buday péter hivatkozza receptkönyvében... cseszteperevszky befejezni azonban nem tudta gondolatát, mert gazdája félbeszakította. riadtan, mint egy kismadár, összerezzent, hogy ezúttal esetleg túltolta a biciklit.

valóban mindenki úgy gondolja, hogy a krumpli egy nagyszerű ősmagyar étel? az ablakban álló férfi első ízben emelte megkeményített tekintetét cseszteperevszkyra, aki zavartan kotorni kezdett a zsebében, hátha gyűrűre lel. mindenképpen... a legtöbben... hebegte. érezte, hogy ezúttal igazat kell szóljon, mely érzésre hatalmas gombóc gyűlt össze a torkában. mindazonáltal... szorította össze ökleit. mindazonáltal akadnak olyan hangok is... nem azt mondom, hogy sok... de akadnak... akik úgy gondolják, hogy a burgonya a messzi nagy víz túloldaláról származik... most, hogy túl volt rajta, zavart idegességét rettegés váltotta ki, mely megmutatkozott vaskos csülkeinek remegésében. úgy. fordította fejét vissza gazdája a kinti dolgokra. és láttad-e te azt a nagy vizet? láttad-e te a nagy víz túloldalán a földet, melyből ez a burgonya elsőként kinőtt? láttad-e az ott élő embereket, akik először kiszedték a földből? és láttad-e azokat, akik hajóikon ide hozták, majd azokat, akik zsákjaikon idecipelték volna földünkre a burgonyát? nem nagyuram, nem láttam! vágta rá cseszteperevszky olyan sebesen, hogy ha tehette volna, válasza megelőzte volna a kérdést.

jer ide, te jó lélek. invitálta a férfi atyaian a maga oldalára cseszteperevszkyt, aki boldogságos örömében, mint egy bohó kiskutya furakodott gazdája oldalához. és azt látod-e, amint e szorgos magyar emberek e szép barna földbe krumplit raknak bele? látom, hogyne látnám! jajj, milyen nagyszerűen ültetik... rakják bele a földbe a burgonyát! cseszteperevszkynak egy halvány könnycsepp született bal szemének szögletében. ezt írja meg a krónikás! a pergamentből jusson belőle mindenki asztalára! született a verdikt. megírja! így lesz, méltóságos uram! jajj, de csodálatos lesz!

apropó, krónikás. mik a hírek mostanában? terelte a beszélgetést újabb mederbe a tájat figyelő férfi. ó, méltóságos uram, nagy hír járja most! soha ennyi gólya nem tért még vissza hazánkba! csakugyan? és hány gólya tért vissza ténylegesen? három... törölte izzadt tenyerét a nadrágjába cseszteperevszky. de abból kettő tulajdonképpen ugyanaz a madár... értem. bólintott a férfi. cseszteperevszky csodálattal konstatálta, hogy gazdája alig ha egy levegővételnyi ideig gondolkozott, míg fejében megszületett a megoldás.

akkor keressétek meg az embert, kinek a háza kéményre ráfészkelt az egyik gólya, menjen ki a fúvós zenekar, börtelentey gróf lóháton, az ispán aranyozott lovashintón, a nádort a vállán vigye a hadsereg két legdaliább tisztje, mindeközben a legszebb hangú asszonykórus a csatári hegyek alattot éneklje. az a kedvencem, vetette közbe a férfi, cseszteperevszky pedig izgatottan elkezdett aprókat emelkedni vastag lábain, oly erősen próbálta a elraktározni ezt az újabb morzsát gazdája csodálatos személyiségének tortájából, hogy majd évek múltán a kandalló békés tüze előtt unokáinak mesélhesse.

én pedig majd megyek elől. zökkentette ki szép gondolataiból gazdája még szebb hangja. a bán pedig adja át az oklevelet a legvégén. a gólyának? kérdezett vissza cseszteperevszky zavartan, még nemigen rázódva vissza a beszélgetésbe. a ház urának! förmedt rá gazdája, de aztán mint aki meg is bánta a dolgot, finoman megsimogatta cseszteperevszky fejét a cilindere alatt. de jól esett a hű szolgálónak! kedve támadt volna a hátára vágni magát, és végtagjaival örömében a levegőben táncolni.

az idillt egy kintről beszűrődő robajlás zavarta meg. mi volt az? tekintett ki sietve újra az ablakon a ház ura, és minthogy kihúzta magát, ebben a pillanatban cseszteperevszky szemében igazi tábornokká lényegült. egy román űrsikló méltóságos uram! vette észre az égre festett szürkés árulkodó jelet cseszteperevszky. mostanában itt fölöttünk húznak el, mikor a marsra mennek a nyári szünet alatt kirándulni az iskolásaik.

helyes. bólintott elégedetten gazdája. lássák csak gyermekeik, hogy milyen csoda megy végbe itt a földjeinken. hány téglánk van még, te? és betonunk? négymillió darab tégla, nagyuram, és még kettőször ennyi köbméter beton, válaszolta lelkesen cseszteperevszky. akkor a téglából építsetek oda a tó mellé egy nagy dolgot, piros legyen a teteje. lógjon róla muskátli. a betonból pedig a tó helyére egy nagy kerek alakú teret, legyen kirakva szép díszkővel, a losminczky pedig tervezzen bele egy hatalmas szobrot. a szobor kérdésében a nádory döntsön testületileg, hogy jó-e egy hatalmas puli. hadd lássák fentről azt is.

mekkora egyébként e föld, te? kérdezte cseszteperevszky újra. hetvennégy nagyuram! válaszolta cseszteperevszky hű alázattal. hetvennégy micsoda? az attól függ, méltóságos uram... és cseszteperevszky izgalmában megnyalta a szája szélét.

Címkék: burgonya

2014.05.15. 14:34 35 hozzászólás

Trú sztori, bro

DZSÁÁÁ SZEVASZTOOK! a húsz körüli sportos srác könnyedén pattant fel a buszra, egy kisebb sporttáskával a kezében, amibe egy alsónadrágot és tizenhat mintás pólót gyűrt bele az indulás előtti pillanatokban. üdvözlésére az utasok közül többen is felpillantottak. a fiatalember divatos séróját a Karosszéria Lakatosok Magyarországi Tömörülése a 2013-as év frizurájává választotta, pont akkor, amikor az Ifi Labdarugó Játékosok Megye Hármas Kamarája is kötelezővé tette a viselését a tagfelvétel során. SZEVA APA! MOZDUJJÁL IDE MELLÉM! kínálta egy robosztus arcszerkezetű atlétatrikós gentleman (baltaarcú atlétás fickó) a szomszédos széket, mert nagyon gyorsan szimpátia alakult ki benne a srác irányában. JÓ LEHETNE VELE KUKÁZNI AZ OLASZ PICSÁKAT. gondolta. a női utasok többsége irigykedve figyelte, ahogy az újonnan érkezett férfi elindul a hely felé, és szánták-bánták, hogy nem reagáltak gyorsabban. a srác teste nagyon ott volt, és az arca is fullos volt. az egyik nő felállt, kikapott a feje fölött lévő kistáskából egy törölközőt, maga alá terítette, és sietve ráült.

SZIMONETTA, HÁJ! állta váratlanul a férfi útját egy hölgy, aki napközben a D, de még akár az F lépcsőház éves naptárjának augusztusi helyét is könnyedén betölthette volna, reggel viszont leginkább a kóboldok pályáztak a fejére, hogy kidobósozzanak vele. most viszont már kora délelőtt volt, úgyhogy a kilencvennégyes születésű macsó csókos száját széles mosolyra húzta és kacéran rácsapott szimonetta fenekére. MICSODA KUFFER ANYUKÁM! FRANCSESZKÓ! bemutatkozását követően pestiesen szólva lekapta a hölgyet, nyelvét úgy megforgatta annak szájában, mint fekete laci a szerencsekereket.

NE FOGDOSD! pattant fel a második sorból egy fiatalabb úr, akit felbőszítettek a látottak. SZÉTBASZOM A SZÁJAD! adta magyarázatul okát annak, hogy miért is ne. NE HARAGUDJ MÁ TESÓ DE KI VAGY TE? már, hogy így rám szólsz, folytatódhatott volna a gondolat, ha a francseszkó bővebben kifejti. A CSÁVÓJA BAZMEG AZ VAGYOK. izzottak a férfi szemei a dühtől. DE FIGYEJJÉ MÁ AKKO MÉ KÜLÖN ÜLTÖK? TÉLLEG A CSÁVÓD? vonta kérdőre a kezében tartott hölgyet francseszkó. HÁ JA. DE CSAK VOLTUNK. MER ELŐBB SZAKÍTOTTUNK. HALLOD ZOLI, MOSMÁ NINCSEN KÖZÖD HOZZÁM, HALLOD! NE CSINÁLJAD A FÉLTÉKENYSÉGET!!! rivallt rá a hölgy egykori párjára, aki tehetetlenségében összeszorította ökleit, hogy ne üssön ki vele valamit. SZERINTEM NE VITÁZZATOK GYEREKEK INKÁBB SZERESSÉTEK EGYMÁST BESZÉLJÉTEK MEG A DOLGOKAT KULTURÁLT MÓDON. szólalt meg mögülük egy idősebb, negyvenes férfi. FASZRÓ UGAT EZ A KÖCSÖG HIPI VAGY BUZI EZ VAGY MI VAN VELE. bukkant fel ebben a pillanatban egy hatalmas, közös gondolatbuborék a busz felett.

a közjátékot időközben megszakította, hogy felszállt a buszra egy kosztümös kishölgy, kezében egy esernyővel. fóka, aki rutinos utazó volt, egyből tudta kit tisztelhet a hölgyben, egyből el is esemezte a haverjának. NETUDDMEG MIJEN PICSA A IDEGEN VEZETO. LE SZOPATOM ESKU TESA. a végére rakott egy szmájlit is. KINEK ÍROL? kérdezte a mellette ülő barátnője, akivel már nem kevesebb, mint két hónapja voltak együtt, és fóka ez idő alatt mindössze csak hatszor csalta meg, de kizárólag buliban, és csak ha ivott. ANYÁMNAK HOGY INDUL A BUSZ MER MOS MIVANMÁ MIT KE NÉZNI HE? a lány ebből azt következtette ki - mert magát okosnak gondolta, és ebben mindenképpen különbözött egy cirkuszi medvétől -, hogy ez becsapós módon sokkal inkább azt jelenti, hogy ne a szemét, hanem a száját csukja be. MER MI MÁR ISMERJÜK EGYMÁSNAK A GONDOLATAIT IS ÉS KITALÁLJUK AZOKAT. töltötte el lelkét melegséggel a gondolat. SZERCSIMMEL NINCSENEK EGYMAS ELOTT TITKAINK MAR. posztolta ki gyorsan a facebookra, gondosan betagelve magukat rajta, helyszínként pedig az üllői úti buszpályaudvar helyett kiválasztotta ITALY-t, ahová reményeik szerint pár órán belül megérkeznek.

a busz kisvártatva elindult. valaki előre kiálltott: EZAZ FŐNÖK, GYÍ! a buszvezető hátra nézett, hogy ki lehetett ez a paraszt, de ránézésre ezt nem lehetett megállapítani, mindenki egyenlő eséllyel indult. inkább bekapcsolta a magnót. NINCSEN PÖRGŐSEBB MESTER? kiálltott előre egy karcsi nevű srác, mert nem volt elég ütemes a hallható zene számára. karcsi testépítő volt, és nagyon büszke volt rá, hogy a saját erejéből lett az. milyen pörgősebb? szólt hátra a buszsöfőr annyira higgadtan, amennyire sikerült neki. HÁT PÖRGŐSEBB VALAMI VÁGOD PÖRGŐSEBB. definiálta pontosabban kérését karcsi, és kicsit megugráltatta a bicepszét. JAJA VALAMI PÖRGŐSEBB. értettek vele többen is egyet. VÁRJÁ ITT A TELÓM TEDD MÁ RÁ. vette elő flitteres tokban tartott mobiltelefonját és vitte oda a buszvezetőnek, de a bajszos úr jelezte, hogy kazettás a magnó. NE CSINÁLD MÁ BAZMEG TEDD MÁ BE. karcsi hajthatatlan volt, olyan erősre gyúrta már magát. szimonetta ebben a pillanatban felfigyelt rá. csak most vette észre, hogy neki is milyen jó a teste és az arca is elég fullos. MI LENNE HA INKÁBB NEKEM TENNÉ BE. képzelte el magában. az idegenvezető hölgy közben úgy érezte, itt az ideje, hogy beavatkozzon és meggyőzze az utast, hogy nem fogják tudni teljesíteni a kérését, le kell mondani arról, hogy a telefonjáról pörgősebb zenét hallgassanak. karcsi kelletlenül tudomásul vette a dolgot, mert amíg nem közösült egy nővel, nem ellenkezett vele.  

egy kicsit egy niki nevű lány is elszomorodott a történtek miatt, mert ő is szerette a pörgős dolgokat. kedvenc hobbija a bulizás volt, és szeretett volna hires lenni, énekesnőnek vagy modellnek lenni, esetleg a médiába dolgozni. színes egyéniségnek tartotta magát, a legérdekesebb viszont az volt benne, hogy most is - pedig július volt - combig érő bőrcsizmát viselt. ő egyébként nem nyaralni ment olaszországba, de azért kedvelt kijárni. a pizzát viszont nem annyira szerette kint, mert alig hasonlított a donpepésre, de az olasz férfiak tetszettek neki. milyen szerencse, hogy nem a pizzaevésből élt.

hirtelen azt vette észre, hogy a mellette ülő srác kézfeje szorosan a combjához ér. a srácnak nagyon szép izmos karjai voltak és közötte ő sem volt rossz. MIZU? kérdezte mosolyogva a srác, mikor megbizonyosodott róla, hogy őt méregeti a csaj. Á SEMMI. VELED? válaszolta niki és visszamosolygott. SEMMI KÜL. NÁLAD? szorította jobban kezét a lány combjához a srác. NÁLAM SE SEMMI KÜL. hosszú szünet állt be, csak a busz berregett, ahogy küzdött az érdi emelkedővel. NEKED BEJÖNNEK AZ OLASZ CSAJOK? érdeklődött a lány, mihelyst eszébe jutott egy optimális kérdés. SZERINTEM A MAGYAR LÁNYOK A LEG SZEBBEK A VILÁGON. DE A OLASZOK IS BEJÖNNEK VÉGÜL IS. felelte a srác, jól meggondolva a választ. SZERINTEM IS A MAGYAR LÁNYOK A LEGSZEBBEK! csillant fel a szeme nikinek. NAGYON TETSZIK AHOGY ÁTLÁTOD A DOLGOKAT! karcsi meglepetten felkapta a tekintetét. VAJON AZT IS ÉSZRE VETTE HOGY ÁLL A CERKÁM? merengett és arra gondolt, hogy ha igen, az vajon jó-e neki, vagy nem jó.

alig fél órával később niki már orálisan ki is elégítette karcsit a fehérvári benzinkút wc-jében. a srác szempontjából a lehető legjobbkor történt az eset, mert öt perccel később a lány rájött, hogy rossz buszba rakta be a bőröndjét, úgyhogy keservesen sírni kezdett. MILYEN HÜLYÉNEK KELL MÁ EHHEZ LENNI. gondolta karcsi, és megrázta a fejét. ő mondjuk egyáltalán nem hozott csomagot, mert otthon felejtette. kivéve persze azt az egyet, ami már elégedetten szunnyadt a két combja közt.

az utasok közül viszont mások is sírtak. például a szimonetta. ő viszont nem a niki bőröndje miatt, hanem mert összekavart a benzinkúton a tibivel, de utána látta, hogy az bemegy az egyik szőke csajjal a mosdóba, és szerinte ott ők is összekavartak, ezért gyorsan összejött a francseszkóval, de az bevallotta neki, miután összejöttek, hogy inkább az idegenvezető csajjal jönne össze, és ezt már teljesen összetörve mondta, mert az idegenvezető csaj meg a fókával jött össze, ami egyébként úgy derült ki, hogy a fóka csaja rájuk nyitott, amiből nagy balhé is volt, és sírt az idegenvezető csaj is, hogy most ki fogják rúgni, aztán a fóka is kiborult, mert bosszúból a barátnője meg összekavart az egyik sráccal, aki egyébként nem is velük utazott, csak megállt a kúton tankolni.

milyen egy ordenáré brigád. mérte végig a buszvezető undorral a társaságot, majd bement a wc-be és gyorsan kiverte magának.

 

Címkék: tru sztori bro

A gyerekek mindenhová szétkenik a taknyukat

Tóbiáska kezelhetetlen gyerek volt. mikor rátört a kezelhetetlenség, anyja olyan spártai pofont kent el a gyerek takony fején, hogy az emeleten irma néni is felült egy pillanatra a kanapén, pedig olyan hangosan hallgatott nyári kálmán slágereket, hogy a konyhájában egy norvég death metál banda is észrevétlenül koncertezhetett volna. de hogy példát is mondjuk tóbiáska rosszaságára: az anyja által uzsonnára csomagolt szendvicsről látóidegei segítségével rendszeresen megállapította, hogy az nem ízlik neki, ezért azokat a kukába kidobálta. de az anyja sem ma kezdte a pályát, gyanút fogott, és egyik este rákérdezett a gyereknél, hogy hogyan ízlett a kőrözöttes szendvics, tóbiáska? tóbiáska pedig mondta, hogy nagyon ízlett, mind megettem. mer a gyerek az olyan hülye, mint a tacskó, rendesen meg se nézte, mit dobál ki, nem-e esetleg-e sajtkrémmel volt az inkább megkenve. egen, ízlett a körözöttes szendvícs, te türhő, és hopp, irma néninél megremegett a csillár.

csoda-e hát, hogy tóbiáska anyja a gyereknevelést leginkább az ördögűzéssel rokonította, és nem volt kétsége afelől sem, hogy a poklot a méhébe a gyermek apja rakta bele, mely azóta egy ócska szakadt faszcibáló kurvával élt inkább együtt. apádnak is inkább a friss pina kellett, mint te, közölte nem egyszer anyja tóbiáskával, aki erre is csak nagy buta szemekkel tudott pislogni.

de a szomszédból bécike sem volt jobb tóbiáskánál, az meg olyan irtózatosan tudott szörnyű ékezetes magánhangzátokat kiüvölteni a húsz kilós testéből, hogy irma néni nem csak hogy felült a kanapén, hanem egyből le is rohant a légópincébe hat globus konzervvel. bécike szülei azonban nem hogy nem verték el a visító disznót egy telefonkönyvvel, de olyan tehetetlenül nézték, mint ahogy newton a fejére eső almát. nekik viszont utána sem jutott semmi eszükbe, inkább próbáltak úgy tenni, mintha nem lenne ott a gyerek. az meg, hogy legyőzze láthatatlanságát, még egyet tekert a volumén, vörös bucivá dagadt kalács képe, és olyan hangot adott ki, mint egy skótduda, amire ráállt egy elefánt.

a két gyerekben csak egy közös volt, hogy napközben klemperné trevcsák henrietta, azaz heni néni felügyelete alatt álltak, aki 32 éves óvoda- és fejlesztőpedagógusi rutinjával tudta, hogy mindig tartania kell magánál egy 50 milliméter hosszú injekciós tűt, azt amikor az egyik koboldra rátör a baromság, csak föl kell mutatnia, hogy ezzel szokta kiszívni a gyerekekből a rosszaságot. azt a kis kolbászka úgy tömte vissza az orrába a taknyot, amit előtte a falon akart  egyenes szándékkal szétkenni, hogy öröm volt nézni.

heni néni csoportjában 46% szerette a parizeres kenyeret, 54% a ivólevet, és 23% szeretett délután aludni, ehhez képest 100% ette meg a parizeres kenyeret, itta meg ivólevet, és ugyanennyi aludt délután, mintha bemorfiumozták volna.

a szülők nem értették, hogy a büdös lekvárosképű, lábszagú, izgága, nyaklevesvirág gyerekük miért tud az óvodában normálisan viselkedni, otthon meg nem. kérdezték is heni nénit, hogy mi a titka? szíjjal veri őket? sosem szól rájuk, hagyja megenni nekik a macskaszart is? jeges vizet lötyköl a szurtos pofájukba? térdepelteti őket? tényleg ad nekik morfiumot?

heni néni pedig mondta, hogy leginkább nem árt, ha az értelmi képességünk meghaladja a négyéves kort. optimális a 22–60 közötti felnőttkor. tóbiáska anyukája, akinek volt férje önkormányzati képviselő testületi tag és különbenismitképzel, elsápadt.  

a jópofa heni néni azóta otthon a disney channelen nézegethet gyerekeket, a csoportját pedig megörökölte a szkátits kitti, vagyis kitti néni, aki nagyon örült hogy végre óvónőként dolgozhat, miután nem vették fel marketingesnek, területi képviselőnek, salesesnek, telefonos értékesítőnek,  adminisztrátornak, könyvtárosnak, konyhai kisegítőnek, replaybe eladónak. és örült az intézményi fenntartó hivatalvezetőjének helyettesének a szomszédja is, hogy végre valahova benyomta a menyét.

és örült bécike is, hogy  végre rendesen szétkenhette a taknyát a falon.

Címkék: a gyerekek mindenhová szétkenik a taknyukat

Nincsen net

Szomáliában egyszer 240 napig nem esett az eső, elég szar volt, ahogy mesélték; a zsiráf hóna alá felváltva feküdtek a kis fekete emberek, és csöpögtették a szájukba a zsiráfizzadtságot. így minden másodikuk túl is élte, ezt legalábbis.

a váci úti irodaházban viszont a negyedik órában kitört a pánik, őrült túlélési harc kezdődött. az elviselhetetlen, agybaszó félelem akkor csúcsosodott ki, amikor az egyik dolgozó a sárga-piros csíkos nyakkendőjével elkezdte fojtogatni magát, és megpróbálta áttörni az üvegfalat egy iratrendezővel.

a sarokban a 14 fokra hűtött légkondi ellenére magenta színű ingét hónaljból erősen átizzadó férfi táskás szemekkel refreshelgette a hálózatot olyan sebességgel, hogy havasi balázs zongorajátéka kimerevített állóképnek tűnt volna mellette.

No Internet access
No Internet access
No Internet access
No Internet access
No Internet access

szája kicserepesedett a kétségbeeséstől, nyelvét úgy mozgatta belülről a szájában, mint amikor egy légy beszorul a lámpabúra alá.

pár emelettel feljebb a dohányzóban emberek fürtökben szívták egy hang nélkül idegesen a cigarettájukat. na? kérdezte az egyik nő a mellette álló kollégáját, aki állandó telefonos kapcsolatban volt az irodával. semmi... még nem jött vissza...a nő laposra gyűrte a filtert fémlapon és újabb cigarettára gyújtott. édes istenem, most segíts.

közben egy alacsony férfi mászkált közöttük felfelé tartott mobiltelefonjával. se három se négygé, csak edge, nem hiszem el, ismételgette folytott torokhangon, tekintetét látva félő volt, hogy előbb-utóbb elkezd a székletével trágárságokat írni a falra.

az épület vastag vasbeton falai szivacsként szívták magukba az éltető műhold sugarakat. fel kell jutni a tetőre! villant át a gondolat az egyik középvezető agyán, de hamar letett róla, mert a helyiségben tartózkodó munka- és tűzvédelmi megbízott munkatárs fejből idézte a szervezeti és működési szabályzat 43.g) pontját, amely az épület tetőszerkezetét tartózkodásra meg nem engedett területté nyilvánította. kivételt képeznek ez alól a 145.a-r) pontokban megjelölt biztonsági események, mely esetben menekülési útvonalként szolgál, tette hozzá automatikusan. a következő kérdést azonban már nem hallotta meg, tudata beszűkült, ahogy rájött, két héttel korábban letörölte az angry birdsöt a telefonjáról. a mocskos kurva élet, a büdös faszomat, most fogok most csinálni, lapozott az alkalmazások között, mindhiába.

a középvezető közben hiába szólongatta, hogy mi a az á pont, mint az á pont, mondj egyet, hallod laci, laci, mondj egyet. a rángatásra végül reagált, és felnézett. tűzeset. mondta és szürke apró bagolyköpet szemei és a középvezető tágra nyílt tekintete közt a nézés részecskék a fény vákuumban észlelt sebességének 99,995 %-al ütköztek.

a hetedik emelet folyosó végi ablakának párkányán egy magas szürke öltönyös férfi ült, kezében telefont tartva, előtte törökülésben húszan, férfiak és nők vegyesen ültek és áhítattal hallgatták az ablakban ülő férfit.

"Oxigéndús volt a Mars légköre
Négymilliárd éve meleg volt és nedves, korábban, mint ahogy ez bekövetkezett a Földön....."

na. na, hogy van tovább??? szólongatták a törökülésben ülők. nem tudom, nem tudom, nem nyitja meg, nagyon lassú...szorította telefonját az ablaküveghez. ez nem lehet igaz, tört fel a fájdalmas sóhaj marketinges ildikóból. pont most, amikor megcsillant a remény sugara...

három emelettel lejjebb a legkisebb helyiségben egy ötvenes férfi idegesen dörzsölgette a térdeit. nem bírt tovább szarni. ráadásul lábait sem érezte már, hiába próbált életet masszírozni beléjük. nem baj, pista, ne add fel, elmész egy kávéért és megpróbálod újra, tartotta magában az erőt. nagy lélegzetett vett, a sajátja volt, nem zavarta, majd lassú mozdulattal felállt. a lábaiból kiszaladt a kraft hirtelen, támaszkodó súlya alatt megreccsent a wc papír tartó és kitört a falból. pista összecsuklott, mint egy kertiszék és elterült a padlón. magzatpózba húzta magát, lábszárára csúszott nadrágját próbálta visszahúzni a seggére. édes jó istenem, mit vétettem... esküszöm, soha többé nem netezek egész nap, csak legalább egy órácskára ad vissza...majd keserves sírás tört fel a mellkasából.

adminisztrátor tercsikné balla erzsike közben idegesen klikkelgetett egy üres excel tábla, a fehéren tátongó böngésző ablak, illetve a start menü között. nem, nem...nahjo ha nincs más, gondolta végső elkeseredésében és megnyitotta a játékok mappát. aknakereső vagy passziánsz, aknakereső vagy passziánsz...ó boldog szűzmária, miért állítasz engem ilyen kihívások elé. már majdnem az aknakereső ikonja fölé ért bizonytalanul haladó kurzora, amikor a magenta színű kolléga diadalüvöltést hallva felugrott magasra emelt kezekkel:

Internet access!!!!!!

a többi munkatárs diadalittas üdvözlő kiáltását azonban a torkukba fagyasztotta a tűzjelző éles magas hangja.

az utcán a tűző napon aztán már bejött mindenkinek a mobilnet.

de azér bazmeg. gondolta 470 munkavállaló egyszerre.

Címkék: nincsen net

Járompataj

Nem mindenki lakik Budapesten. járompatajon például senki sem. így utóbbiak a fővárosi viszonyokat leginkább nagyon kevés információ és nagyon sok képzelőerő segítségével vélik ismerni. ebből az okból kifolyólag hasonló óvatos várakozás övezte a pesti galgácsi család érkezését, mintha a egy pesti bérház negyedik emeletén lévő lakást kanembiuak vettek volna meg. vagy evokok.

járompataj kevés dologról ismert, a járompatajiak azonban annál büszkébbek arra, hogy ez az egyetlen magyarországi település, ami jé-vel kezdődik, és jé-vel is végződik, továbbá hogy  a 12 kilométerrel arrébb lévő zsedváki erdő közelében, egy korabeli feljegyzés szerint II. vak béla király, mikor arra járt, egy darabig látott. a korabeli feljegyzés azonban sajnos azóta elpusztult, és II. vak béla király sem járt jobban, úgyhogy ezt a történetet kizárólag a járompataji szájhagyomány őrzi és igazolja.

a galgányi család mégsem ezen dolgok révén szerzett tudomást járompataj létezéséről, hanem amikor egy ízben a kereszthuguk vidéki esküvőjére menve eltévedtek, mint a picsa, és keresztülhaladtak ezen a csendes, eldugott településen. ekkor valamilyen romantikus, felfokozott hangulatban döntött úgy galgányi ernő és galgányi ernőné, hogy közel a hatvanhoz, elmenekülnek a napi hajtás, állandó dugók, stressz, meg a sok sudribunkó szomszéd elől, akik nem megfelelő hangerővel hallgatják a zenét, nem  mindig zárják be a kaput, nem ürítik rendesen a körgangra kitett hamutartójukat, nem fizetnek rendesen közös költséget stb., azt vesznek inkább itt egy házat, a gyerekek már úgyis nagyok, a kertben megtermelik a szükséges élelmiszereket, nyitnak egy kis boltot, kapálgatnak, hallgatják a kossuthot, tehát hogy azt csinálják majd, ahogy a pestiek képzelik a vidéki életet. meg az evokok a kanembiuakat, vagy fordítva.

járompatajon aztán nem volt nehéz megvalósítani az álmukat, minden második épületen békében rozsdásodott az eladó tábla. a lakásuk gardróbjának árából vettek is végül egy kisházat, a cipősszekrényéből pedig egy pici boltot. a helyi viszonyokat jól jelzi, hogy az eladók az ingatlanok ellenértékét még két hónap elteltével sem itták el teljesen, pesten egy cipősszekrényét meg kb. két óra alatt abszolválná bárki helyi.

galgányi ernő újult erővel pakolászott első napon az újdonsült otthonában, majd elindult a kertbe megnézni a fáskamrát, van-e benne kapa, vagy venni kell.  először mondjuk radioaktívhulladék-tárolót kellett volna venni, meg krematóriumot a döglött rágcsálóknak, de ezt ekkor még nem tudta.

amint kilépett az ajtón, meglepve tapasztalta, hogy öt db nénje áll a kertkapunál. mint a kerti törpök, csak már a kerten kívül és nőibe. kezicsókolom, lett úrrá meglepettségén, és köszöntette kedvesen a kíváncsiskodókat. a kis zsuzsika meg lacika hol vannak? kérdezte a kék kockás kendős néni erre, köszönés nélkül névszerint érdeklődve galgányiék gyermekei után. ööö, tetszik ismerni őket, kérdezte ernő, maga sem nagyon hívve abban, hogy igen. ilonka itthon van? kérdezte emerre egy másik, kissé alacsonyabb néni. ilonka volt ernő felesége. ilonka, ilonka, igen... szólok neki, mondta ernő csodálkozva, és befordult a házba.

nem zsidó név. mondta a kapunál az alacsonyabbnak egy másik termetesebb. nem az. helyeselt az alacsonyabb. lehet svábok. vagy reformátusok. rövidesen megérkezett a meglepett galgányiné, aki beljebb invitálta a vendégeket, de azok maradtak odakint. csak kérdeznénk, hogy mikor nyíljon a bolt? érdeklődött az egyik néni, kosárral a kezében. háát, a férjemmel úgy terveztük, hogy jövő hétfőn fogunk nyitni. hétfőn...ismételte az egyik asszony. nem jó? előbb kéne? tojás kéne, fél kiló kristálycukor meg margarin, tartotta a néni oda a kosarát. ilonka mondta, hogy megnézi, esetleg sajátból, majd így is lett. a néni kicsit hümmögött ugyan a tojások láttán, de végül sarkon fordultak és elmentek.

máris van érdekélődés. milyen közvetlenek ezek a vidéki emberek. milyen aranyos pici nénikék. buzdították galgányiék egymást otthon a konyhában állva, megbeszélve a történteket, mit sem tudva arról, hogy pár házzal arébb két kerítés fölött arról folyt a diskurzus, hogy a pesti fiataloknak derogált eljönniük úri dolgukban, meg hogy rendes állatjuk sincs, nemhogy az a kutya, amit magukkal hoztak. a kék kendős néni nem is nagyon hitte, hogy nem rágcsáló volt az. láttam én már akkorát, mondta és sokat sejtetően bólogatott hozzá.

hétfőn a boltot nagy várakozással nyitották ki galgányiék. reggel nyolckor, addig lopták a napot, úri dolgukban, kommentálta egymás közt a falu. akik közül tóth imre lassú járással közelítette meg az ominózus boltot, az út pora sem szállott, csak szállingózott a lábánál, nem sietett, nem volt ugyanis se hova se minek, de olyan hirtelenben állt meg, mintha falnak ment volna. "köszönjük, hogy nálunk vásárolt" olvasta a bolt fölötti tábláról. meg mi a savanyú túrós..., hát hol vásárolják máshol, ha nem a boltban, hitetlenkedett tóth úr. meg mintha lett volna másik, ugye. ennek megfelelően fokozott gyanakvással tért be a boltba. ott aztán olyat látott, amit még maga se hitt volna, tán még akkor sem, ha saját magától hallja: a boltban nem volt ugyanis semmi. hiába emelgette a polcokon lévő dolgokat, nézegetett be mögéjük, kereste a sarokba, nem volt semmi. se féldecis, se multi, se lottószelvény, se kaparós sorsjegy, tényleg semmi. bondú elle csemegekukorica, olvasta a kezébe került dolog címkéjét. oké tejszínhab sprajj, 243 emel, egy másikét. mi a görbehátú megvénült büdöslábú lófasz. segíthetek esetleg? kérdezte ebben a pillanatban mosolyogva tőle egy férfi. megdermedt félelmében. bolond ez, hát minek örül, nézte a mosolygó embert tóth úr, majd visszarakta gyorsan a polcra a kezében lévő dolgokat, mintha lószarral lettek volna bekenve, vagyis nem úgy, annál azért jobban tette vissza őket, majd kiviharzott a boltból.

a főtérnél délben kisebb csoport álldogált. tóth imre mesélte éppen a reggeli lidérces élményét, majd hatvani lajosné kontrázott, hogy ő nem mintha dohányos volna, de rákérdezett a pestieknél, hogy lesz e ottan nemzeti dohánybolt. jobb az ilyet tudni, tette hozzá jelentőségteljesen. és lesz, marika? kérdezte a túri somján ede izgatottan, aki hatvani lajosné helyett is dohányzott az elmúlt ötven évben. nem lesz... mindenki szótlanul nézett maga elé.  lehet, hogy kommunisták. vetette fel özv. halász béláné. már csak ez hiányzott, nézett fel az az égre a tinkó bözsi, aki 68 éve csak egy dologtól retteg jobban a kommunistáknál: hogy meg is erőszakolják. márhogy a kommunisták.

másnap az önkormányzat felé sétált méltóságteljesen szekér norbert, a független járompatajért mozgalom vezetője. egyszer megkérdezték tőle, hogy már úgy mihez képest vagy mitől kéne járompatajnak függetlenednie, erre kis gondolkodás után rávágta, hogy a bankoktól, pedig járompatajon bankot se rövid se hosszú óval nem nagyon látott még senki.

most se olyat látott, hanem még olyanabbat.

az általa az önkormányzat üvegajtajára kiragasztott "Védjük a mienkét! Ne kerülhessen a külföldiek kezébe föld!" felirat mellé valaki odaírta tollal, fekete nagy remegős betűkkel hogy "+KÖZÉRT!!!".

Címkék: járompataj

Borkutató intézet

Van budán egy hely, aminek nincs hivatalos neve, csak mégis kell hívni valahogy, ennek megfelelően a néphagyomány  el is nevezte a benne folyó tudományos tevékenységről. le kell szögezni előre, hogy ennek a intézménynek semmi köze sincs azokhoz a helyekhez, ahol bár szintén fogyasztanak bort, de csak úgy eshetőlegesen, minden pontos tudományos megközelítést nélkülözve, sőt gyakorta olyan szereket fogyasztva, amelyek nem is nyújtanak alapot egy szakszerű analízishez. ronin rumtól bebaszni a májasban, három adag per üveg bányás kíséretében, közben egyre hangosabban kurvaanyázni azt, aki a pápa-bontottégla efcén a büntetőt megelőző hasbarúgást szabályosnak látta, mert az apja gecije hályogként száradt a vak béka szemére, amikor a macskaszaros homokot zabálta az ózdi cigánytelepen, vagy a zenegépből kinyerni a harmónikás ottó felszántottam a gyáli szemétégetőnél a lányokat én című számát és arra ingatni a felvizesedett büdös térdhajlatát, teljesen átlagos merci bontottalkatrész kereskedő szokás délután kettőtől.

a borkutató intézetben ez ami nincsen. adjon egy ropit janibá, meg gyere tibi még egy mukkra, baszlak meg, tomi hozzad a poharadat, te köcsög, feri te bajnaista geci, gyeremáaide, szoptassalak meg, te komcsi fasszopó, milyen volt hétvégén a disznóvágás, mi van lajos, felborultál te kancsal disznó. ezek, meg a többi ilyen egészen konkrétan, az agyatlan bebaszás, hangoskodás, kocsmai makkrázás, okoskodás, ezek amik nincsenek.

vagy átkötött kötöttpulcsiban cuppogni a bazilikánál, felbüfögve a gondolatokat a 2009-es kadarkáról, amit olvasott róla a mókus valahol. kellemes fényes esése van, és kiérezni egy enyhe mályvaízt, mondja. sose látott még olyat, nem hogy tudja milyen az íze. meg bemenni olyan helyekre pénzért, ahol napközben a hajléktalanok ülnek ingyen, hogy drágábban vegye meg ugyanazt a bort, amit öt sarokkal arrébb a diszkosz káféban eszébe nem jutna. borfesztivál, embereknek, akik tíz éve még cukros koktélokat meg campari szódát ittak, most meg válogatnak a borok közt. az aki meg 30 éve iszik bort, az bezzeg ugyanazt issza és ugyanolyan jó neki. nincs is ott a fesztiválon. kurva érdekes. meg zenekarok bazmeg, mint a kocsmában a zenegép: az max a bebaszáshoz kell, nem a tudományos borfogyasztáshoz, de legalább a rágcsáló mókusban senki nem gondolja azt magáról, hogy érzi a mályva ízét, vagy az őt érdekelné egyáltalán.

a borkutató intézetben mindezekkel szemben olyan csönd van, mint a templomban. a templomban sincsen véletlenül csönd, nem hallgat senki hatvanhetes útont,meg ordítja fejhangon, hogy államháztartási hiány, vagy jé szamóca aroma, mert az nem csak hogy nem segíti, de egyenesen totálisan elvonja a figyelmet a teljes átszellemüléstől. ezen a helyen márpedig komoly férfiak teljes némaságban állnak, átszellemülve, kezükben egy-egy pohárral, és tudományos alapossággal figyelik az asztali bor hatását magukon. senki nem ül. nem is lenne hol, mert nincsenek székek, meg asztalok; ülni bele a világba naphosszat, na arra itt nincs idő. mivel mindenki elismeri a másik magas fokú hivatástudatát, több évtizedes alázatos kutatómunkáját, szakmai alázatát és kvalitását, nincsenek viták, veszekedések. mindenki kizárólag magával foglalkozik és a szőlővel távoli rokonságot felmutató cseppfolyós matéria kimutatható és igazolható kémiai hatásaival.

az úr balháromnál folyamatos kristályos, opálos látást diagnosztizál magánál, renyhe, kezdeti egyenetlen talajmozgással. kettővel arrébb egy tudományos munkatárs poharából teljes mértékig eltűnt éppen a monitorozott szer, vérbő, erősen kicserepezett ajkai közt, majd egy múló kesernyés-savanyú íz kíséretében alámerült a sokat tapasztalt garatban.  a huszonhétéves barna műbőr gumiszandálának halk kölcsönhatását lehet hallani a gránitszürke műkővel, amint a főmunkatárs a pulthoz járul. az intézet vezetője szó nélkül elveszi a poharát, és pár pillanattal később átadja az újabb dózist. a borkutató intézetben rendelés sincs ugyanis. egyszer valamikor mindenkinél elhatározást nyert, hogy ki miképp fogyasztja a bort, ezt követően pedig ha odamegy a pulthoz, pont ugyanazt megkaphatja.

még feri bá is itt van, itt álldogál, kaméleonként igazodva a hely szelleméhez. őt én is ismerem. hosszú évek óta állandó mozgásban van, gyakori helyváltoztatásokkal operál. húsz perce még az akácosban mesélte el századszorra azt a történetét, mikor a katonaságnál vegyvédelmi kesztyűben kiverték egy kiskatonának, mert az istennek nem akart magától rárántani. a történet abban mutat némi változást hétről hétre, hogy feri bá a kiskatona bal lábát, vagy jobb kezét fogta-e, vagy csak jelen volt az esetnél. de a kiskatona sosem ő volt. mert az egy másik történet, amit 132 kilométerre arrébb, mezőkövesden egy kiskocsmában mesél hétről hétre egy kálmán nevű autószerelő, aki ugyanakkor volt lentiben katona, mint feri bá.

aki most hirtelen kimegy a helyiségből, folytatja útját az exgéplakatos bolygó hollandi. a félelem hajtja, hogy egyszer a felesége akar majd valamit tőle, és rátalál. feri, hozzál egy zsák krumplit, meg 40 deka reszelt diót, kergeti a nyomasztó lidérces kép egyik helyről a másikra. egyszer megeskette a törtromán béláékat, hogy ha egyszer kileheli valahol a lelkét, hulláját mindenképp cipeljék tovább, hogy békében nyugodhasson.  

a többiek nem köszöngetnek, kővé dermedve állnak tovább. a hely egyik törzsöregje szúrós szemmel mélyed a felmosóvíz maradékában ellötybölt pohár tartalmában. huszonkettő évvel ezelőtt, ugyanezen a napon három méterrel állt arrébb. akkor öt fokkal melegebb volt, a falon még volt egy kép egy bekeretezett ladáról, ami azóta leesett. arca némileg simább, haja pedig már akkor is zsíros volt, csak a fekete hajszálakon fényesebben csillogott, mint most a szürke kórón. felesége akkor az üzemi konyhán volt, most pedig már otthon kavargatta a hozzávalókat, amit együttesen ételnek nevezett. ilda! de nem volt akkor még ennyire kövér, de azért mégis valahol ugyanolyan. csak tán kisebben. meg tán jobb szaga is volt.

de nem ért rá az öreg ilyeneken nosztalgiázni, teljesen más kötötte le a figyelmét.

enyhén zsibbadt a halántéka, némileg hosszabbakat pislogott, a hangok pedig a hűtő hátuljából távolinak és tompának hatottak.

este hat óra negyvenhét perc volt.

bár ez mondjuk a borkutató intézetben senkit nem érdekelt. akkor sem, ha történetesen tudta volna.
 
 

Címkék: borkutató intézet

Erzsinek a baszáson jár az esze

Nógrád megye zsákfalujában, ahol valamennyi ház egy utat fog közre, azt amelyiken el lehet jutni a falu végét jelentő töltéshez, amin túl a kurtafarkú malac sem túr, a kerülő út a szántót jelenti a házak mögött, ami annyiban különbözik az úttól, hogy utóbbin nem nő valami kóró, de egy kicsivel több aszfalt van benne. erzsi mégis inkább a szántón ment haza, aprókat lépdelve, hogy a sár csak a cipője talpáig érjen fel. tette mindezt azért, mert apja, aki minden reggel öt órakor kelt, hogy öt harmincnyolckor felvegye a ház előtt imre bácsi, és bevigye a közeli városba, ahol megáll a vonat, hat tízkor, amire apja felszáll, hogy végigigyon 800 kilométert, közben pedig ellenőrizzen négy-öt jegyet, még nem ért haza, és a falu közepén lévő kocsmában már hazaért többi férfi ilyenkor megjegyzéseket tesznek neki, hogy tán megnőtt-e már annyira is, hogy férfival legyen, már úgy értve.

ugyan abban még maga sem volt biztos, hogy megérett-e már arra a dologra, de azt tudta, hogy akkor sem mondjuk a tomor gézának szeretné odaadni magát, akinek a  szagát húsz kilométerre is lehetett érezni, pedig olyan messzire még maga a tomor géza sem jutott el soha. persze egy fiatalabb, és magára jobban adó férfival el tudta képzelni a dolgot, és el is képzelte már sokszor. csak hát a környékbeli fiúk sem sokkal különbek, meg ha lenne is valaki, vele úgyis hírbe kerülnének, és mind az összes néni megállítaná az utcán és a házasság felől érdeklődnének, amit még elkerülni szeretett. az iskolából már mind a nyolc lány, akik hírbe kerültek, mostanra házasok, sőt gyerekük is van, és bár azt mondják, hogy boldogok, de leginkább csak a lelki szegénység miatt. meg persze azért, mer hál'a jó istennek ezen a környéken még ismerik a nők a tisztességet, és az okoz nekik boldogságot, ha ki van rendesen ganéjozva a disznó alól, mire haza ér a ház ura.

ismerkedésre, szórakozásra errefelé kevés a lehetőség, így válogatni sincs nagyon kiből, a lányok általában annak próbálják adni magukat, aki a legkevésbé büdös, legkevesebbet issza, és leginkább van munkája. mivel ennek leginkább az önkormányzat előtti kis kossuth szobor felel meg, végül kénytelenek azért kompromisszumot kötni és nem csak álmodozni. erzsi barátnője, a kati, ismer két srácot két hellyel odébbról, akik közül az egyikkel erősen kokettál, a másikat meg erősen ajánlgatja erzsinek, merhogy nem oly nagy baj hogy hiányzik a két első foga, nem azzal szánt, az ételt meg megrágja a többivel is. mikor katinak a szülei a nagyszülőknél maradnak tolna megyében látogatáskor, lehetőségük adódik átmenni hozzájuk így négyesben, ilyenkor a fiúk mindig hoznak szexfilmet, és bekapcsolják a videót. legutóbb az ilyen filmben egy igazgató szerelmeskedett a titkárnőjével, bent a munkahelyen, mert a férfinak felesége is volt. pedig komoly embernek tűnt, elegáns ruhában, és a titkárnővel is rendkívül illedelmes hangon beszélt, és egyáltalán nem volt durva vele. a nőn nagyon elegáns fehérnemű volt, csipkés fekete, erzsinek fel is tűnt, hogy ilyenbe jár dolgozni. amikor levetkőztek, ebben is, mint a többi filmekben szájba vették egymást ott lent is, először a férfi csinálta a nőnek, aztán a nő visszaadta neki.

ebből nem sokat láttak mondjuk, mert a fiúk áttekerték oda, amikor a nő támaszkodott az íróasztalnak és a férfi hátulról lökögötte. a klára, akinek már volt szexuális tapaszalata, már több is, is így mesélte a dolgokat, hogy ez így szokott történni az együttlétkor, mármint a lökögetés, mert az előbbit még sosem csinálta neki senki. hogy ő csinálja, azt már ugyan akarták, de amikor a fejét elkezdték tenyérrel lefelé nyomni oda, ő inkább ellenkezett, hiába erőltette a srác, hogy mi van már, no, úgyse leszel a feleségem. klára ezt még azzal együtt sem bánta meg, hogy később elhíresztelte róla a srác, hogy ő egy magáról sokat gondoló, engedetlen repedtsarkú perdita, aminél a környéken csak az egyedülálló nő nagyobb szitokszó, kivéve azoknál akik a kettőt eleve szinonimaként használják. de klára csak nevetett ezen, inkább legyek az, mint aki a szájába vette a mosdatlan lőcsét, mondta, és azt is mesélte, hogy a rendes dolog sem olyan kellemes, sokáig azt hitte azért, mert rövid ideig tart és csak ki kell várni, hogy jó legyen, de amikor egy fiú egyszer nézte az óráját közben, hogy nem kevesebb, mint tizennégypercig csinálták, akkor sem volt kicsit sem jobb neki. de még ezt sem bánja, mert az anyja egyszer azt mondta neki, hogy az a nő, aki élvezi, az kurva, amivel egyébként az apja is maximálisan egyetértett. úgyhogy erzsi úgy volt inkább ezzel, hogy nem sietteti a dolgot, elég lesz majd ha a férjétől eltűri, ami kötelessége.

közben a kocsma feljáróján két férfi álldogált, és szívták csendben sodrott cigarettájukat, mígnem az alacsonyabb megszólalt. a kalauz misi lánya rendes lány vóna, szívta meg cigarettáját, hogy abból eltűnt fél centi. rendes. hagyta rá a magasabb, aki délután kettő óta gondolkodott azon, hogy mi lehet a föld azon a részén, amihez a nap közelebb kerül reggel meg este. megkapta a rendes nevelést. meg. mondta a magasabb, és köpött egy savanyút. mégis csak a baszáson jár az esze, ingatta a fejét az alacsonyabb. na már hogy? na merhogy szabad ég alatt szántani, baszni, meg most már dohányozni lehet. egen. na hát ez a lány meg se nem szánt, se nem dohányzik, azt mégis megint a szántó felé ment haza.

hát feleségnek nem kéne. értett egyet a magasabb és a körméig szívott dekkjét nyugat felé pöckölte, majd bement leülni a söre mellé.

Címkék: erzsinek a baszáson jár az esze

Mega Csabi évértékelője

Csabi igazán rendes gyerek, 20 éve ismerem lassan, annó együtt taxiztunk, aztán ő is és én is inkább másba kezdtünk, hogy ő mibe, azt sajnos nem tudom, de szerencsére ideáig a NAV sem. magánéletéről már szívesebben mesélt, pedig az sem volt éppen tankönyv szerinti, nője például soha nem volt, ellenben ott volt neki a kis armandó, a társa, külvárosi ifi bírkozó gyerek, olyan elálló fülekkel, hogy külön irányítószámhoz tartoztak, valamint csabi szerint akkora fasszal, hogy mindig kisterpeszben állt, focizni nem is tudott, mert mindig bebőrözték volna. nem véletlen becézte mindenki dumbónak, de mielőtt félreértés lenne, csabi armandónak a sujtóját nem szerelemből szerette, hanem érdekből: amiatt tudott kúrni. úgy is lehetne mondani, kettejüknek volt egy fasza, az armandóé, mert amit csabi hordott, az fülbevalónak is karcsú lett volna. így jártak a swingerbe kettesben, és armandónak köszönhetően csabit is hagyták a csajok kúrni, mert tudták, hogy amit utóbbi elkezdett kifújdogálni, azt utána dumbó rendesen betapasztotta matériával. innen jött a mega csabi név is, mert mindenütt így ismerték őket: dumbó meg a csabi. volt egy nyíregyházi házaspár, amelyik rendszeresen hivogatta őket, hogy mikor brokizzák meg asszonyt, pontosabban persze az armandó, dehát tudták, hogy a kolbász is legtöbbször párban van.

kettejük kapcsolata azonban nem volt teljesen egyoldalú, armandó ugyanis csak úgy tudott elmenni, ha fogta közben valaki a kezét. egy férfi egészen pontosan. csabi pedig szorította szívesen, csak kúrhasson máskor is. így voltak ők társak, és járták kettesben az ország swinger klubjait, kivéve egyet, ahol armandó kinyalt egy hatvan éves nőt, akinek a 70 éves férje azt kérte cserében tőlük, hogy leoboázhassa őket. armandó ezen annyira kiakadt, hogy hirtelen felindulásból nekirontott a faternak, azt a két birkozó férfit a biztonsáigak választották szét, mondjuk igen óvatosan, mert mindenütt fasz volt, meg segg. na erre a helyre értelemszerűen nem járhattak többet kézenfogva.

csabi most viszont egyedül volt, éppen evett, ahhoz meg nem kellett az armandó, mert a feje éppen elég nagy volt neki is. tibikém, gyere már ide, csókollak meg, üldögéljél szépen ide, mi van veled, szép gyermekem. dolgoztál huszonnegyedikén? nem? nagyon helyes, nyaljalak ki, szenteste dolgozzon csak a friderikusz. hallod bazmeg tibikém, ez az év is... hát volt minden, nem igaz, ne is mondjad.... ez se volt jobb, mint a többi, én mondom neked. fel van borulva ez az egész világ, lassan alig értek belőle valamit. de tudod mi a baj? az okosok se. mit szólsz ehhez a gazdasághoz-e, mi bazmeg? ez a szakügyi zseni is bazmeg, ez a kergeszemű. hugomat ismered? nem? ilyen ekkora, feszes picsájű kis vörös? nem? na mindegy, szóval már két éve ennek a nagy mágusnak dolgozik. csávó hallod bazmeg, számmisztikával foglalkozik, meg látomásai vannak. november 11-én nem is dolgozik, mert az szerencsétlen nap. hugom az egész osztállyal meg azért dolgozott két hétig, mert a milliárdos költségvetési tételekbe nem lehet hetes szám. az nem hoz szerencsét bazmeg. érted te ezt? hát én sem értem. de tudod mi a baj? ő sem. mert ha a román hegyi pásztor azt gondolja, hogyha unortodox módon nem kulccsal zárja, hanem varázs síppal az ajtót a présházon, akkor oda kevésbé megy be a medve, akkor nem az a meglepő ha az mégis bemegy, hanem ha már bent ulti mellett fröccsözik a rókával, bazmeg. összezavarodnak már azok is bazmeg, azt hiszik a mesében vannak. ha valaki nem szereti a kiszámítható módszereket, akkor miért gondolja az, hogy a végeredménynek is annak kéne lennie, tibikém, rúglak szájba? az a baj ezzel a pirossegű gyerekkel is, hogy arra számít, hogy majd jó lesz. kérdem én, tibikém, mi lenne ha arra számítana inkább, hogy kurva szar lesz? hát akkor lehet kurva jó lenne. van az árpád híd aluljáróban egy cigányasszony, az is szereti a számokat, meg a mágiát, mindig jön is, hogy jósol nekem, meg leveszi rólam a rontást. azt csupa rosszat mond, hogy hererákom lesz, impotens leszek, mint egy kisgyerek, csődbe megyek, meghal az asszonyom. akkor majd meghal, ha lesz, a gyerekeim púposok lesznek. én meg mindig elzavarom a gecibe, hogy kotródjék arrébb, mert pofán rúgom. ekkor meg még meg is átkoz. azt rohadjak meg, azóta sincs hererákom se impotenciám, sőt annyit kúrok, hogy attól 100 másik kiapadna. esküszöm ki kéne cserélni ezt a kettőt, a sámán csávó menjen az aluljáróba, a roma asszonyt meg ki kell nevezni sürgősen miniszernek, én azt mondom.

áh na mindegy, ne is beszéljünk róla. na de hallod, ha már szóba hoztam a hugomat, tudod ilyen segge van, mondtam már, nem kéne? na mindegy....na hát azzal is vannak gondok. heti egyszer átjárok hozzá beszélgetni, azt pont míg beszélgetünk, meg is ebédelek, mert mindig főz. rendben is volt minden évekig, teljesen jókat beszélgettünk, erre egyre furcsább dolgok kezdtek történni. mazsola lett a pörköltbe. először annyira ledöbbentem, hogy a meglepetéstől homlokon köptem vele. először csak azt hittem, hogy elkezdett inni, vagy csak drogozik, de nem. másodszorra, mikor kovászosuborka meg mák volt a krumplistésztába, akkor már kérdőre vontam. mondom neki, jolán, az apánk kúrjon teherbe, isten nyugosztalja, mi a geci ez, normális vagy? mák bazmeg meg uborka? erre elkezdi, hogy én milyen korlátolt vagyok, meg begyöpösödött, hogy nekem csak a zsíros szar a jó, meg a rántott hús, meg hogy így meg úgy, és hogy ő gasztoblogger. mondom neki, vagy te mi a kurva anyánk? hogy gasztroblogger, ő írja az én kicsi édes mazsolámat, vagy mi a ráknak a faszát. meg, hogy én ne nézzem le őt, rengetegen olvassák és tumbleren is már 1400 követője van. jézus az akasztófán, gondoltam tibikém, teljesen magamba omoltam. kérdeztem, jolán, miért nem kúrsz inkább rendesen, nem lesz ennek jó vége, meglásd.

nem tudom egyébként mi a rosszabb egyébként tibikém, ez vagy a muter. ott meg pasi van, ő meg attól van teljesen bekattanva. tudni kell anyámról, hogy neki a fater volt minden. pedig ivott, verte, csalta, anyám meg szomorú szemekkel azon tépelődött, hogy mit ronthatott el, amivel ezt érdemelte, amiért ez a drága jó ember nem értékeli őt. mióta fater meghalt - anyám szerint genetikusan rossz volt a mája - 5 éve, azóta pölö már nem is főz. pedig ott az öcsém is, most 18, de hát az nem férfi, arra minek. most karácsonykor mégis kikönyörögte muternál, hogy legalább szenteste csináljon hawaii csirkét. hugom emiatt el sem akart jönni, végul a család, meg minden, jött ő is. leülünk, anyám feláll, hogy mielőtt eszünk, mondjunk egy asztali áldást és imádkozzunk. nézek erősen körbe, hogy most ez valami szopatás-e, de nem, anyám már áll összetapasztott kezekkel. mondom héló, muter, mi szállt meg tégedet, 6 évesen berángattad jolánt az udvarról, mikor hóangyalt csinált, hogy fejezze be ezt a imperialista klerikális sületlenséget. erre anyám elkezd ordítani, hogy mossam ki a számat, és hogy beszélek karácsonykor, és ne is egyek akkor. mondjuk ezt nem is bántam, mert ahogy elnéztem muter kint hagyta az asztalon a húst, azt a 6 macskájából mindegyik rojtosra rágta már a szélét. pont ekkor csöngetnek, öcsém kiscsaja volt, itt lakik a szomszédba, és hogy csak boldog karácsonyt szeretne kívánni, azt nyújtogat anyámnak egy kis dobozt. anyám megköszöni, elveszi, öcsém meg mondja, hogy gyere szandra, anyám évente egyszer főz, egyél velünk. anyám meg megköszörüli a torkát, hogy hát kedves szandra, szívesen adnék én neked, de most nem lehet, mert 28-án jönnek még az anyámék és ugyan kétszer nem főzök, annyit meg nem csináltam. gondoltam odaadom neki az enyémet, de a kiscsaj beelőzött, és annyira nem tudott mit kitalálni a helyzetre, hogy azt mondta semmi gond, úgyis hasmenése van.

így üldögéltünk a nappaliban, nagyrészt szótlanul, mikor muter nem bírta tovább, és szóba hozta az új szerelmét, aki miatt fater után újra szenvedhet. sőt, mert fatert legalább csak a fél lakótelep rühellte, az a fele, amelyik ismerte, de a pasit a meg egyből a fél ország. azt hogy a csávó volt annak a jóllakott gusztusos kisgyerek műsorában, és hogy láttuk-e és mi a véleményünk. hugommal természetesen nem láttuk, öcsémnek meg csak muszáj volt, úgyhogy továbbra is kussban ült mindenki. hogy milyen szépen és értelmesen beszélt, meg hogy minden rendben lesz végre, mert a távhő és a gáz. anyám ezúttal nem bízta a véletlenre: mit szólsz ehhez jolán? és kérdőn nézte a lányát. jolán azonban csak megvonta a vállát. ne vonogasd a vállad te hálátlan! fakadt ki az anyám. ő az, aki ételt tesz az asztalunkra! tudod te mennyi tíz százalék te egyáltalán? amennyi megmarad, abból lesz jövőre mit zabálnotok karácsonykor! még neked is jut majd! mutatott az öcsém csajára, aki riadtan körbe nézett és elrebegett egy köszönömöt. látod jolán, fogadjunk hogy a... ..lacika barátnője nem jár tüntetni, mint egyesek, és tiszteli a szüleit is! mert vannak még akik megbecsülik a dolgokat! anyám ezután elment sírni, amit mosogatással álcázott, én meg mivel bevertem tibikém egy üveg whiskeyt, hogy ne szorongjak, elmentem fater volt szobájába aludni.

éjszaka hallom, hogy valami kaparászik a szobában, gondoltam a fater szelleme az, aki ide jár vissza a pokol helyett inkább, azt nyugodtan aludtam tovább. másnap reggel anyám mondja lacikának, hogy hívja át a kis barátnőjét gyorsan, szeretne tőle valamit. 10 perce se telik el, megjön a kiscsaj, anyám meg odaáll elé, hogy tegnap elfelejtette odaadni az ajándékát. és nyújt át neki egy piros masnival átkötött doboz scitec jumbo tömegnövelőt.

mondanom se kell tibikém, az enyém már nem volt meg a táskámban. de tudod mit, le van baszva, a lényeg hogy jövőre ingyen lesz a hawaii csirke, azt ha a faszom nem is, de legalább a lacika nője kétszer akkora lesz.

Címkék: mega csabi évértékelője

Enni kell, bazmeg!

Utóbbi időben mindenki az egészséges életmóddal foglalkozik, fitnessre jár, meg edzőbe, nézegeti hogy mennyi a reggelijében a szénhidrát, öt vagy nyolc, mert le akar fogyni, meg vékony szeretne lenni, mint egy japán pénisz.  mindez csicsáknak teljesen életidegen, szerinte neki van tökéletes alakja, egy az egyhez. ugyanolyan magas, mint ahány kiló ugyanis, a vitruvius-tanulmányhoz neki ki sem kéne nyújtóznia, sőt még egy kicsit be is kéne húznia a hasát, a gömbnél pedig kevés tökéletesebb dolog van. talán csak a rántott hús, mondja, bár igaz a szilvásgombóc majdnem olyan jó.

csicsáknak egyébként van is egy étterme, amit fricibá visz. Igazi klasszik hely, mint a Bernebeu stadion, kockás terítő, magyaros ételek, zsír, panír, somlói, és ezeknek bármilyen kombinációja. itt minden vendég egészséges, mutat körbe fricibá a vendégek között. lajos, gyere ide bazdmeg, int az egyik felé, akinek a levesénél csak a haján van több zsír. hány évesnek néz ki? kérdi tőlem fricibá, miközben elégedetten mutatja a hóna alá szorítva, mint első áldozó kislányt a keresztanyja. hatvan, mondom nem sok gondolkozás után. és mennyi vagy lajos? negyvenöt, válaszolja lemondó vállrándítással. na látod bazmeg tibikém, milyen fiatal még a lajos. sokkal fiatalabb a koránál, igaz lajos bazmeg? csapja hátba fricibá egészségesen, amitől nevezett bordája lehet átszúrta a tüdejét, legalábbis olyan hangon kezdett hörögni. ne dohányozz annyit bazmeg, feddi meg fricibá. inkább menj vissza, egyed bazmeg a picsába megfele amit eléd raktak, löki vissza az asztala felé.

látod, tibikém, enni kell. rendest. manapság senki nem akar enni. mindenki ilyen szomáliai geci akar lenni. meg hogy minden egészségtelen, meg a zsír bazdmeg, hogy az. hát szerintem meg a saláta egészségtelen, azon még rendes állat fel nem nőtt. múltkor bejött a tóni négy picsával. azt mondták modellek. hát én aztán nem tudom ki mit tud vagy akar nézni rajtuk, hacsak nem egy patológus. mondták, hogy ők csak salátát kérnek. kérdeztem, hogy legalább előtte nem kérnek-e egy kis könnyű tejszínes hideg meggylevest. nem, mert hogy az sok kalória. sok kalória az anyád picsáját, de nem szóltam semmit, kihoztam inkább szó nélkül a könnyű tejfeles csirkepörköltet ház nokedlivel meg hozzá a salátát, fejes dresszinget sok sajttal. erre néznek rám, hápognak meg pislognak, az egyik meg felcsattan, hogy ők nem ezt kérték. hát az anyád úristenit, mondtam neki, hát az előbb mondtad hogy salátát kérsz, ne baszakodjál velem. de hogy nem ilyet és a pörköltet sem kértek. a csirkével is bajod van már bazmeg, anyukám, hát ha magába akarjad enni a salátát, akkor gyere aranyom bazmeg, itt van e szép vázában ez a szép tulipán, ülj ide, itt van e, azt csócsáld el szépen, de engem ne fárasszal a hülyeségeddel. engem az sem érdekel ha behorpadsz, aztán addig kehesedsz, hogy csukott szemmel is át lehet majd látni rajtad.

erre elkezdték csinálni a palávert, hogy ők nem kórosan soványak, meg hogy ők teljesen normális alkatúak. hát bazmeg tibikém, ezt már én sem álltam meg szó nélkül, pedig ismersz engem, nem vagyok egy nagyhangú ember. először is, mondtam nekik, hogy én a faszom beléjük már lassan be se raknám, mert félnék, hogy úgy ki van aszva a picsájuk, hogy szálka állna a faszomba. de nem csak én, más férfi sem. meg aztán felesleges is volna, hacsak le nem akarnám reszelni a faszom, mint a zellert, mert ezzel a súllyal rendesen teherbe sem tudnának baszódni. megelleni meg végképp nem tudnának, ráadásul ha még ki is küzdené magát egy kis houdini a medencecsontjukon keresztül erre a világra, a csecsüket ha addig is szopná, mig behorpadna a homloka, max csak levegőt tudna venni rajta. na ettől tibikém teljesen kétségbe estek. márhogy érted, senki nem fogja akarni megbaszni őket, azt egyedül maradnak a fejes dresszinggel. az egyik, az enikő már szipogott is, odafordult a tónihoz, azt kérdezgette azt is, hogy ez így van-e, tényleg túl vékony-e. tóni meg méregette, mint lomis a kétlábú asztalt, aztán csak annyit mondott, hogy valóban megehetnéd te azt a pörköltet inkább.

így lettem ennek az enikőnek a személyi edzője, és minden szerénység nélkül mondhatom, kurva jó munkát végeztem. azóta nem győz hálálkodni, hogy én vagyok neki a megmentője, meg ilyenek. a lényeg, az étrendjét tudatosan állítottam össze, de mondtam nem elég zabálni, életmódot is kell váltani, meglátlak fitnessbe, meg korpát enni, eltöröm a hátad. a lényeg első két hétbe napi hatszor kell enni, bőségesen, két óránként, hogy hozzászokjanak a belek az egészhez. nem megy ez egyről a kettőre. reggelire tojásrántotta kolbásszal, hagymával, hozzá kakaó. utána tízóraira elég egy kis kefír, abban van élesztőgomba, tápláló, van benne fehérje meg b-vitamin. azt keverje össze egy kis csokis keksszel. ebédre egy kis könnyű gulyásleves, vagy bableves kolbászos székelykáposztával, az emésztés végett, meg túrógombóc. a túró is egészséges, nincs benne káros vitamin. uzsonnára valami könnyű szendvics elég lesz, vacsorára meg meleget kell enni, lehetőleg hat után. különben az ember fél életében éhezne, be kell osztani az evést, roppant egészségtelen, ha nem. beszárad a szar a belekbe, dolgoztatni kell. lefekvés előtt meg ami van maradék, egye meg. közte meg ha éhes, egyen valamit. na ez az első két hét, utána lehet rendesen enni.

atvaltozas.jpg

annyit mondok tibikém, láthatod a képeken, teljes siker a program. ráadásul a tóni is megkúrta már. meg én is.

Címkék: enni kell bazmeg!

A narkó

Hadluk imre őrnagy 12 évvel ezelőtt egy éjszakai műszak után hazafelé tartott, és mint minden alkalommal, most is elhaladt a mezőberényesi club hélium mellett. reggel 9 volt már, de a szórakozóhely parkolójában még számos gépjármű tartózkodott, amikből hangos zene szólt, és amikre az állampolgárok továbbra is táncoltak. rendkívül aggályos, gondolta az őrnagy, és eszébe jutottak a közelben élő nyugdíjaskorú állampolgárok. úgy döntött, a fáradtság ellenére beszól a központba. szia zoli, imre vagyok. te figyeljél, a héliumtól nem jött lakossági bejelentés csendháborítás miatt? kettő? a laciék jártak már kint? akkor rendben van, nyugodott meg hadluk őrnagy, és megkönnyebbülten gondolt arra, hogy a papírmunka helyett végre hazatérhet.

most, tizenkét évvel később idegesen ült a narancssárgára színeződött monitora előtt. fax érkezett  a megyei kábítószer-elhárítási összevont felderítő nyomozó és összehangolt ügyek központi ügyosztályától (volt megyei kábítószer-ellenes nyomozó elhárítási és felderítő kiemelt ügyek csoportja), hogy délután egy ismeretlen akció előkészítésének érdekében az újonnan kinevezett vad lászló ezredes eligazítást fog tartani. mit akarhatnak a kábszeresek, pont itt mezőberényben, babrált idegesen az őrnagy a gyufásbobozzal.

gondolataiból a központos magda hangja szakította ki. nem jó az a red bull, ne igyad imi. vigyorgott az asztala sarkára ülve a 98 kilós magda, és kacéran átvetette az egyik lábát a másikon, amitől az asztal másik végén lévő bögréből kiugrott a kávé a dinnyelopási ügy aktájára. rosszat tesz az is, meg az összes szárnyas ital a szívnek, ugyanis. mondta magda és kieresztette a fogainak sárgás csillogását. muszáj valami, sok az ügy és kevesen vagyunk. sóhajtott az őrnagy, miközben próbálta felitatni a fekete tengert az aktáról. hogy áll az ügy? biccentett a papírra magda. ne is mondd... harmadik hete a nyolcadik dinnye tűnik el imre bácsitól. fényes nappal, ráadásul. múlt héten a robiék lefoglaltak egy piros astrát, kiderült lopott volt. volt benne két dinnye is, de az igazságügyi dinnyaszakértő megállapította, hogy mindkettő csáti volt, nem itteni. nem érnek össze a szálak, vakvágányon jártunk...

az nem jó...mondta magda és újra keresztbe vetette a lábait, hátha az őrnagy átlát a szálak között. de az őrnagyot most más dolgok foglalkoztatták. nem jó magda, nagyon nem jó...ráadásul itt ez a fax is a megyei kábszeresektől... délután érkeznek, és isten a tanúm, el sem tudom képzelni mit akarhatnak. a debreczeniék gyereke, a legkisebb, állítólag felment pestre és narkós lett, de már több éve is, hogy utoljára itt járt...lehet, hogy megölt valakit! sikoltott fel magda, és leugrott az asztalról, amitől az akták leszánkáztak az asztalról. az látod, ha igaz a hír, könnyen lehet...veszegette fel a földről a papírokat hadluk őrnagy hatalmas sóhaj kíséretében.

hirtelen hatalmas zúgást lehetet hallani az utcáról. hadlik az órájára pillantott. három óra tizennyolc. a kapitányság előtti parkolóba hirtelen tizenkilenc darab fekete furgon viharzott be szélvészként, hatalmas porfelhőt kavarva. pár pillanat múlva a kapitányság ajtaján vad ezredes viharzott be vagy száz gépfegyveres élén. a központiba! rúgta be ekkor idegesen az ajtót járnagy százados, a helyi kapitányság vezetője, és már fordult is kifelé sietve.

mire hadlik átvágtatott a folyóson, a központi teremben már szinte ott volt mindenki, a projector előtt maga vad ezredes áll. tíz perc néma csöndet követően, amikor a feszültség szinte markolhatóvá vált a levegőben, vad ezredes elkezdte az eligazítást. a mai napon azért érkeztünk ide a különleges egységünkkel, mert a központi kiemelt nemzeti ügyosztályának kiemelten fedett felderítő csoportjának tájékoztatása szerint a club hélium néven elhíresült, k. endre vállalkozó által üzemeltetett diszkóban évek óta narkót árulnak. a teremben megfagyott a levegő. a helyi rendőrök idegesen tekingettek össze. magda lába elkezdett remegni, nem tudta elképzelni, hogy békés városukat is egy napon beszennyezi a szenny.... a központi csoport több éves elemzés után felderítette, hogy a narkó árulása nevezett helyen évek óta zavartalanul folyik. a célobjektumot évek óta látogató szórakozók narkóval tömik magukat. itt, a maguk területén... nézett szúrós szemmel vad ezredes körbe. mezőberényt ellepte a narkó!!! üvöltötte és rácsapott az asztalra, amitől a kancsóba kikészített csapvíz kiborult a földre. magda elsírta magát. nincs semmi baj, vigasztalta halász tizedes...ne sírj, ma este ennek örökre vége...

az egység fekete furgonokban várta az akció kezdetét. hadlukról patakokban folyt a víz, a vele szemben ülő símaszkos fiatal rendőr idegesen szorongatta a gépfegyverét. tekintetéből rémület sugárzott. ez az első? kérdezte hadluk és a csíkon kivillanó szempár mélyére nézett. a fiatal rendőr biccentett. most képeztek ki minket...mondta halkan. a múlt héten már százhuszas kört lőttem 40 méterről... de szóval...szóval emberre még sosem kellett lőnöm... csuklott meg a hangja. reméljük most sem lesz rá szükség, sóhajtott hadlik őrnagy, és megforgatta ujjai közt a gyufásdobozt.

a kis palics janika már két órája lépdelt a kerécs mocsárzöld tsi golfja mellett. kijött kicsit levegőzni, mert odabent a dave pí lehúzós minimált kezdett játszani, pedig még csak öt volt. bassz jannííí bassz hááá iijjj bazze ez az új metrikk mixxx ajj nagyonotvaan hallod, ijj, hangosiccsad maa föö ijj, semmitnemm hajjak a mellettünk lévőőtőőő, járatta az állkapcsát kerécs, miközben narkóval tömte magát. jóvanjóvan devanmég, kénemég, midvanmég? kérdezte janika, és fogargatta a szemeit meg a zsebeit narkó után. íjjj nyuggiii, még vaan egykis metadronkristááályom, meg íjjbazsszeg a gusztitóó is kérhetüünk mééég, nagyon fullosss íjj narkóóóó van nálla, ííjjjjj, nyugtatta meg kerécs, aki azonban mielőtt átadtva volna a kezében lévő gyilkos narkót janikának, azt vette észre, hogy a sötétből kéményseprők és bankraból rohannak felé, majd hirtelen valaki a földre teperi, és a hátul a kezein hideg fém csattan.

az akció villámgyorsan lezajlott. az egység összehangoltan körülvette a mintegy tíz-tizenötfős narkósokat, akiknek mielőtt a narkótól bódult agyuk felfoghatta volna a precíz, kíméletlen akciót, és ki tudja mire lettek volna képesek a narkótól bódultan, már a földön hevertek magatehetetlenül.

fél órával később janika azon kapta magát, hogy egy sötét, gyenge neonlámpával megvilágított szobában ül. a szobában rajta kívül egy nagydarab egyenruhás férfi volt, aki nyugodtan dohányzott, miközben valaki összevissza mozgatta az előtte lévő asztalt. meglepetten jött rá, hogy az ő térde az. kedves l. jános, kedves l.jános... ül le vele szemben most az egyenruhás. most aztán vége a táncnak...mondta az ismeretlen rendőr és elégedetten szívott egyet cigarettájából. ezt ugyan már janika magától is észrevette, de jelen pillanatban az kötötte le minden figyelmét, hogy a térdével abbahagyassa az asztal rugdosását. de ahogy sikerült egy pillanatra, újult erővel folytatta. nem is kell semmi mondania, tudunk mindent. folytatta a rendőr. tudunk önről meg a kis barátairól. vége a dalnak, kedves l. jános. se tánc, se dal. érti, hogy mondom, vigyorgott a rendőr. majd hirtelen hatalmas erővel rácsapott az asztalra. MONDOM VÉGE!!! vége ennek az egésznek, amit maga művel, meg a kis barátai. mi is végeztünk egymással. és nekem nincs már több kérdésem önhöz, mindent tudok már. a kollégám viszont...még szeretne megtudni egyet s mást. ebben a pillanatban előlépett a sötét sarokból egy másik rendőr, és leült az előző helyére, és egy hatalmas zseblámpával kezdett világítani janika arcába, aki nem tudta hova kapja a fejét.

járnagy százados és vad ezredes a kihallgatóból kifelé jövet mosolyogva sétáltak egymás vállát veregetve a folyóson. magdi hadluk őrnagy nyakába borult. jajj, imre, én úgy féltem! ölelte szorosra a rendőrt. az én hősöm! csókolgatta homlokát, és büszkén tekintett az őrnagyra.

pár évvel később, nyugalmazott hadluk imre békésen tartott haza reggel a piacról. a nap már egész magasan járt, a madarak hangosan csiripeltek, az egykori club hélium helyén pedig club copacabana néven nyílt egy új hely. mindeközben k. endre és társai több éves megérdemelt börtönbüntetésüket töltötték, nyoma sincs már az egykori bűnbandának. az új helyet vad ezredes egy régi jó ismerőse üzemelteti, akivel évekig szolgáltak együtt a rendőrségnél, megbízható, elkötelezett állampolgár, akit a polgármester is szívélyesen üdvözölt, mint az új mezőberényi járőrszolgálat létrehozóját. hadluk imre most már megnyugvással nézett a parkolóban vidáman táncoló és zenét hallgató fiatalokra, akik végre  nem belőve, narkótól a bűn mocsarában fetrengve kábulnak, hanem együtt örülnek a reggeli ragyogó napsütésnek.

Címkék: a narkó

Az élet nagyon adja

Lacika krumplistésztát evett, mert tud élni. a petya latte macchiatot ivott a royal coffee express king companyben a petki karcsiékkal a bazilikánál, a szonja meg a lábát postolta, háttérben a básti juci faterjának a medencéjével, mert ők is mind tudnak élni. ha a ricsi kap a nagymuttertől pénzt születésnapjára, jön a jólét, mert tankol hat deci benyát a celicaba, és elmegy vele pont annyit, hogy lőjön róla pár képet a tomek instagramra. a cséló béla nem tudja mi az a instagramma, de a nagyfater bozótvágóját ha meglóbálja a főzőkonyhában a nagymutter lábáztató lavórja előtt és rája írja csillogós betűkkel, hogy raj harcos, akkor az már postolható a fbukra, ahol csillámbabyy corocicca láwos eszteee ha hazaér a lajosneményi club paradise-ból a hatnyolcas volánnal, be is lájkolja, mert a gyorstól úgy jár a  mutatóujja, hogy kínában mindenkinek tüzet tudna adni vele. béla meg örül, mert a csillámbabyy corocicca láwos eszteee majdnem annyira fullos, mint a szasziibébii fullos coroláw hercegnő mercii, aki egyszer már pinás képet is postolt és 3210 ismerőse van, akikből legalább 120 tényleg létező személy tordaneményesen, és nem a kére misi hozta létre hogymondjuk a legbeválalosab coros csajok, hogy bejelölhessen minden kúrható nőt, aki nem a huga. nem hiába, mert az egyik csaj, aki az egyik csütörtöki napon volt a délmagyar.hu szépe is, visszaírt neki. de amikor kiderült, hogy nem fogja tudni a hétvégén pestre fölvinni a hajógyáriba, a csaj nem válaszolt többet, hiába küldött még a farkáról is képet, miután körbenyírta a szőrt a nagyollóval.

andrew is belájkolta cséló béla képét, csak ő a napiszaron. ott röhög az ilyen parasztokon, ahogy erőlködnek a putriban, mutatja is a postot a zsonak, de az nem figyel mert épp becsekkol a le bistroba, csak a szar fbuk nem tölti fel a képet a tiramisurol. végül sikerül, jön is a komment a diától, hogy tudsz élni csajJ, akinek egyébként az új profilképét hatszázötvenen lájkolták. mégsem az a legnépszerűbb képe, hanem ahol a szilvivel meg az autner klárával vannak a trafiq nyitón, amire még a berki krisztián is kommentelt, hogy gönyörűek vagytok virágok, aki a szilvit azután jelölte be, hogy a mixben együtt ültek a pávi laci asztalánál. zso végül mégis megszólal, de nem a napiszaros kép miatt, hanem mert látja hogy az auth enikő becsekkolt a fröccsteraszra, akinek a pasija állítólag az ország 100 leggazdagabb emberének dolgozik, vagy mi. ändi, te voltál már a fröccsteraszon? aha, persze, veti oda az félig, mert épp azt nézi, ahogy az egyik putritöltelék a ronda barátnőivel feszít tigrismintás miniben egy ugassatok csak csicskák rózsaszín felirat alatt. jah én is…mondja zso és inkább témát vált, és megjegyzi, hogy szerinte az enikőnek nem áll jól a barackszínnek ez az árnyalata, kifejezetten előnytelen. he? kérdezi andrew, zso meg már mutatja is a képeket, amik múlt héten készült az enikőről a soundon. fasz tudja, van még róla kép? kérdezi andrew, fürdőruhás vagy valami, mert őt a legkevésbé a ruha árnyalata érdekelte. zso bólint, nincs nehéz dolga, mert ezsi mamának a fáskamrában nincsenek olyan tematikus rend szerint elhelyzeve a befőttjei a polcon, mint ahogy enikő képei mappákba. a me#summer-ben rögtön volt 176 db, amit mire végigkommentelt a barabics „hardlife” kristóf, hogy nem vagy semmi!!!4, pont háromszor ki is verte.     jah..hát a fasz tudja, nem nagy szám, vonta meg a vállát végül andrew, mert közben eszébe jutott, hogy egyszer már összekavartak a vadász gabiék kerti partiján, ahol ott volt a kühl is. hallod, a szalók niki, tudod aki állandóan magáról postol képeket, pedig egyáltalán nincs jó alakja, most postolta, hogy szakított a pasijával, aki pedig tök tele van, meg minden, mennyire durva már? döbbent meg zso, de andwew nem figyelt, mert kommentet ír petya latte macchiatos képe alá, hogy te aztán tudsz élni, tesa! este doboz?

Címkék: az élet nagyon adja

A vágy villamosa

Kisjúliót nem korlátozta 150 centis magassága és 42 kilója, mert ő odabentről kábé a duplájának érzékelte magát, így egy akkora kapucnis felsőben kódorgott, hogy néha utána fordultak, hogy dicsak a zsákos bilbó. őt azonban nem csak a gyűrük, de a mobiltelefonok, készpénz, pontgyűjtőkártya, elemes rádió, bármi érdekelte, ami úgy általában az emberek zsebében megtalálható volt. érdeklődését általában a nyugati és a blaha viszonylatában realizálta a négyeshatos villamoson, azt nyilván azért kapaszkodott útközben ezekbe a különböző dolgokba, mert a lifegőt nem érte el, más kérdés hogy utána a szelikás rikárdó adott pénzt azokért, amik a kezében maradtak. a pénzt aztán zöldségre és gyümölcsre költötte a senatorban, utána pedig elment kicsit szórakozni a westendbe, nézegette a kurvákat, akik ott korzóztak hétköznap délelőtt, hogy vegyenek pár új afrikai négylábú mintás ruhát 30 centis sarkú lakk pacskerrel. dolgozni is jó, meg ha veszek hozzá bugyit, akkor utcára is, nézegette az egyik párducmintás minit pont az egyik, akinek hiába tekingette hátulról kisjúlió a narancsbőreit, nem látott közöttük pinát.

rövid időn belül meg is unta a kísérletezést, azt továbbállt, betért pár boltba, media marktban kézbe vett pár telót, amik jól oda voltak kötve a pulthoz, hogy ott is maradjanak, elnézett a mozi felé is, hogy van-e valami jó kis kaszabolós film, ahol kiírtanak kajakra pár embert, azt irigykedve nézte a sok iskolatáskást, akiknek volt uzsipénzük, hogy matek óra alatt jegyre váltsák. végül lement a bejárat elé, hogy valahogy kitarháljon pár szál cigit. látja, hogy hasonló tétlenséggel álldogál ott egy másik jakab, gondolta megszólítja, azt ment is oda, hogyaszondja, van egy szálad, tesa? anyádat húzd le, köcsög. mondta amaz, ahelyett, hogy cigit adott volna, ahogy ő szépen kérte. nincsen vagy mivan? lépett előrébb. közöd? szájbabaszlak, köcsög. nem adta könnyen a cigit a gyerek a sapkája alól, ahonnan kilátott vagy két métert. gyere, megbaszlak. mondta ő is határozottan, mert már igen-igen rágyújtott volna. gyere, köcsög. állt oda neki a másik is, olyan nagyon, hogy szinte összeért a schilderük. ha nincsen cigid, azt mondjad. hátrált ki kisjúlió, na nem azért, mintha para lett volna, csak látta, hogy jóarc a másik. nincs nálam, hallod. mondta a másik, mert ő sem akart annyira verekedni, hogy üssön is. de mindjárt jön a spanom, nála lesz. jó. mondta kisjúlió, mert ráért. guba van nálad? törte meg a várakozás csendjét a másik, aki tomiként  mutatkozott be. nincs most. meg kéne egy teló is. mondta kisjúlió, mintha a télapóval beszélgetne. kéne csinálni egy okosságot, mondta a tomi gyerek, és érdekes hogy kisjúlió egyből vágta, hogy nem két tengelyű giroszkópos robotot kellene összebuherálni. megegyeztek hát, hogy odamennek egy náluk gyengébhez, oszt elveszik a mobilját. elsőre ránézésre így se vágták könnyű fába a fejszéjüket, de nagy szerencséjükre más alultáplát iskolakerülők is fiesztáztak a westend szökőkút környékén, az egyik pont kate moss elvetélt magzatával romantikázott.

hogy valóban nagy okosságot csináljanak, kifundálták hogy elsőre csak kölcsönkérik a gyerek mobilját telefonálni, azt addig telefonálnák vele, mire váratlanul elbirtokolják. hallod, addmá ide a telód, telefonálnák egyet, enyém lemerült fullra. lépett oda tomi a kis uborkához, aki nem feltétlen irigységből nem örült a kérdésnek, így visszakozott. kit hívnál? kérdezte óvatósságból. erre a kérdésre láthatóan nem volt felkészülve a brigád, volt is baj, de végül fény gyúlt tamásnak a szemgödre mögött, azt mondta, hogy a keletit, hogy mikor indul a vonat. mondd a számát, beütöm... próbálta húzni a kisgyerek az átadás átvételt, de tomika már nyúlt is a telóért, hogy nem tudom, majd én beütöm. nemár...fakadt ki a kissrácból és próbálta visszatartani, de tomika előre lépett jó méterest, oszt szemközé mondta, hogy add ide, mer állba pattintalak. ekkora erőszak láttán megrettent a gyerek, csaja meg már félig be is mászott a szökőkútba ijedtében, úgyhogy nagy keservvel odaadta a telefonját. tomika átadta azt kisjúliónak, aki annyira tartotta magát az okossághoz, hogy elkezdett vele telefonálni és rövidesen kérdezte is a telefontól, hogy mikor megy a vonat? a telefon néhai jogos tulajdonosa erre óvatosan megjegyezte, hogy nincs feltöltve, amire kapcsolt a kisjúlió, kirántotta a simet, azt bedobta a szőkőkútba, mintha az a trevi lenne, azt lehetne kívánni másik telót is, majd hármasba kapcsolt és a mozgólépcsőn az emeletre suhant, majd onnan a parkolóba, nyomában tomikával.

mindezt egy ablaktalan szobában húsz monitor fényénél nézte takács jenő biztonsági szakember is, aki ekkor maga elé szisszent, hogy miért nem kifelé, az anyádat baszd meg, majd hatalmas nehézségek árán felállt a székből, elment a recsegőig, azt szólt a kollégáknak, hogy két baseball sapkás srác lopott telóval a parkolónál bassza az eget.

a kettőtől nyolcas büntetési tételű, rablás bűncselekménye miatt indult eljárásban kisjúlió kifelé nézett az ablakon, miközben a bíró mondta az ítéletet, vagy mi a gecit, nem nagyon figyelt oda, mert szünetben kicsit szívtak is a spanjával, aki elkísérte, mert király, hogy bíróság meg minden, volt csomó csöves rabláncon, meg szotyizó romák, mozgó kabin, meg minden geci.

hazafelé röhögtek a sok nyomorékon, akik batman jelmezben magyaráztak egymásnak, azt ő meg mehet haza simán, valami felfüggesztést kapott, meg valami költséget is, amit biztos később adnak oda neki. ahogy kiértek a körútra, eszébe jutott, hogy addig viszont jó lenne valami zsé konkrétba is. közben szerencsére azér annyira már felokosodott, hogy ne hallgasson más faszságára, úgyhogy a közeledő villamos felé biccentve mondta a spanjának, hogy gyere tesa, vilózzunk kicsit.

Címkék: a vagy villamosa

Buzi lesz a gyerek, hasbaszúrom

Minden valamire való macsó tudja, hogy románnak meg buzinak lenni fertőző, meg izléstelen. azonban míg a tisztességes ember gyereke se vírusos influenza, se tévé hirdetés útján nem lesz román, elég ha a határainkat védjük, a buzik viszont itthon is kikelnek, ezért ellenük itthon is fel kell venni a kesztyűt. mivel az elképzelhetetlen, hogy a gyerek otthon azt lássa a tisztességes szülőjétől, hogy az a vele egynemű szomszédját nyalja ki, vagy szopja le a kanapén, azt a tévében láthatja, aztán rászokik, beveszi a szájába a faszt, divatból. vagy kijön a fartúró a tévéből, mint az az üszkös picsa abban a japán horrorban, egyenesen a kútból, és megbassza a gyereket ott helyben, a barátok közt előtt, amitől a szerencsétlen kölök vírushordozóvá válik. hogy mitől nem mindegyik gyerek lesz a buzinézéstől buzi, az mellékes, lehet világosabb és kívánatosabb az ánuszrózsája, lényegtelen. bemegy a vérébe ez a deviancia, azt olyanná válik. a vámpírok ellen legalább van fegyver, a fokhagyma meg az ezüstkaró a szívbe, de ezek a köcsögök szívósabb egy népség, nincs ellenük fegyver.

a börtönök elsősorban büntető, megelőző, elrettentő, és nevelő célzatúak, de ne legyenek kétségeink, a börtönben a buzi csak buzibb lesz, ott a cigány se nevelődik, hanem csak tovább romol. de ne finnyáskodjunk, elégedjünk meg a büntető szemlélettel, meg hát elrettentésnek sem rossz,  vagy tulajdonképpen geci mindegy, csak köztünk ne legyenek. mert az utcán nem tudnak viselkedni, az összes felvonul, mutogatja magát, vagy ha nem is az összes, de ki a fasz ér rá válogatni köztük, hogy melyik fogja mutogatni magát női ruhában, egyszerűbb ha mindegyik lakat alatt van. tárgyalóba felmutatni nekik egy george michael posztert, azt amelyiknek feláll a fasza rá, az mutogassa magát a csillagban a börtönőröknek. sajnos azonban ez is sokba kerül, spártának legalább volt az a hegye vagy mi, ahonnan lebaszták ezeket a gecibe. de amíg ezek jönnek az emberi jogokkal, inkább ne sajnáljuk rá azt a kis zsebpénzt, ez is valami. minden egészséges ember kötelessége ez, legyőzni a kórt, nem megtűrni az irritáló gyengeséget. ne a különbnek kelljen alkalmazkodnia, meg magyarázkodnia amiatt, hogy ő jobb. nyalja a rüves férges macska a seggét az öt kilójával? mozdulat, azt falhozbaszom.

aki nem így tesz, az előbb utóbb férfiből buzi lesz. aztán szúrhatjuk hasba, mielőtt megpróbálná fertőző gecijét a seggünkbe juttatni.

Címkék: buzi lesz a gyerek hasbaszúrom

Kálmán most már baszhatja

Kedves Sz. Tibor Barátunk!

Engedjed meg Nekünk, hogy sok Szeretettel, Örömmel és Boldogsággal a lelkünkben meg hívjunk 2012. Március 17.-án tartandó Esküvőnkre, melynek helyszíne:

Mórahalmi Templom, 14.00 óra

Utána várunk sok szeretettel Téged és esetleges Párodat az utána tartandó Esküvői Fogadásra is.

Kálmán&Mónika


Ezt kaptam kézhez úgy jó három hete, és nagyon kedves dolognak találtam, annak ellenére h a faszom se tudta h kik ezek a kálmán és mónika. már háromszor el is felejtettem az egészet, mikor csütörtökön a kokárdás ünnep közepén fel nem hívott a márió. jó fél óráig politizált, ami olyan volt, mintha dan brown írt volna egy könyvet a magyar tojás áráról, de őszintén szólva nem figyeltem jobban, mint régen amikor az utasaim kísérleteztek ezzel a műfajjal, mert épp tésztát főztem, az meg olyan, hogy magától még kevésbé veszi észre, ha túlfő. mindenesetre a végén, mikor a negyedik "de nem?"-re is csak hümmögtem, inkább témát váltott és megkérdezte, hogy akkor a hétvégén megyek-e az esküvőre. kiderült h ez a kálmán gyerek, akitől jött a meghívó, az ő unokaöccse volna. sőt, az is. a mónika meg, aki a nevét már most leendő ura neve után írja elismerésre méltó alázattal, egy tervezési hiba folytán a helyi plébános lánya, legalábbis a néphiedelem így tartja. a helyzetet bonyolítja, hogy villanyszerelő anyja a világi férfiak körében is igen népszerű volt, elsősorban kevésbé szépsége, mint áldozatkészsége okán, és akkor nagyon szépen körülírtam, hogy a faluban már mindenki megbaszta.  a bizonytalan helyzet miatt mónikát kicsit mindenki a magáénak érezte a férfiak közül, legalább annyira, mint a helyi focicsapat mórahalmi vse-t, akik sorozatban elverték a csongrád tse-turbó kft és a pusztamérgesi fc csapatát (mindkét mérkőzést vezette: borókai, a kocsmáros borókai keresztfia). ezeket tudtam meg szűk negyven percben, a végén mindenesetre mondtam, hogy menjünk, úgyis jó idő lesz.  tóni is mondta, hogy szívesen jönne, bár őt a meteorológiánál jobban érdekelte a kúrás-bebaszás lehetősége.

a lefelé út meglehetősen lassan telt, mert mindenképpen márió akart vezetni, hogy kipróbálja tóni hetesét, meg szerintem azért, hogy mindenképpen a templom bejárata elé parkoljunk az udvaron. a minket fogadó pillantások ennek megfelelően kissé hűvösek voltak, egy kisebb csoport makkoslépős brigád egyenesen ellenszenvesen tekintett ránk, hogy kik ezek a náluk is nagyobb bűnözők. hogy le ne maradjanak a versenyben gyorsan át is álltak mellénk egy csinos aranyra fényezett fiatalkorú, kb. 16 éves E mercivel. a fehér, lezserül, sportosan fehér, arany EMPORIA ARMANI pólóval hordott öltönyben parádézó előkelőség, aki úgy nézett ki, mint a zénó eltévedt az operában c. gyurmafilm főszereplője, még rá is ült a motorháztetőre és onnan figyelt minket egy, a '86-os tour de france-ról ellopott napszemüveg mögül, annak ellenére, hogy egyikünk sem éri el a szép kategóriát. márión konkrétan a legapróbb dolog sincs, ami közös halmazt alkotna vele. az ezt követő húsz percben le kellett jattolnom vagy 150 emberrel, akik több szilva pálesszal akartak megkínálni, mint amennyit egyáltalán ki lehetne főzni kelet-európában (szilvából legalábbis), illetve több dolgot kínáltak fel vételre, mint amennyi a vaterán összesen van. mivel nem kellett se bogrács nyolcért, se kútszivattyú húszért, végén tizenkettőért se, kissé csalódottan ugyan, de békén hagytak minket.

tóni erősen figyelte közben a csajokat, akik viszont helyette a makkoslépős csoport azon tagját gusztálkodták, akinek szolidan ki volt gombolva az inge köldökig, és bizisten hasonlított c. ronaldóra, már úgy mórahalomról nézve. rövidesen kálmán faterja jelent meg a templom lépcsőjének a tetején és jelezte, hogy kezdődik az egybekelés. valóban jelezte, mert csak a karjával integetett, azzal amelyik szabadon volt, és amivel nem támaszkodott egy szobor fejére. mi kissé szabálytalanul az úr házában az ara oldalára ültünk, három fiatalabb picsa mellé, akiknek a bibliai alakok közül mária magdolna lehetett a példaképük, legalábbis tóni biztos ebben reménykedett, mikor pozíciót választott. eltelt 10 perc, de nem történt semmi, valaki eleresztett egy galambot, mire elkezdett fészkelődni, és krahácsolni, hogy kétség se férjen hozzá, hogy ő volt az. ennek köszönhetően a hátrafelé nézdelődő nasznép kiszúrta, hogy megjelent a menyasszony az ajtóban, csak nem jön be. az istenmegbassza, nem szól ez a geci! hallatszott ekkor egy öblös hang az égből, de nem az Úr merítette ki az általa sugalmazott tízparancsolat második paragrafusát, hanem az, aki hiába próbálta eljátszani a bevonuló zenét. aztán mikor feltűnt neki, hogy az egy szem konnektorba a mikrofon van bedugva, nem az elektromos orgona, orvosolta a problémát, és mónika odamehetett a kálmánhoz, aki egy kissé már bebaszva várta az oltárnál. mivel a helyi plébános hirtelenszerűen megbetegedett, így a szomszéd település szigorú tekintetű plébánosa adta egybe a fiatalokat, azzal a közel egy órás figyelmeztetéssel, hogy az emberek mind bűnösök. pedig  ahogy körbenéztem, ezt elég lett volna egy percben is, mert mindenki tudta magától is.

az udvaron a jókivánságolásnál aztán feltűnt, hogy a pap beszéde során elsősorban a menyasszony fodrászára és sminkesére gondolhatott, mindenesetre az biztos volt, hogy művük láttán az atya könnyebb szívvel gondolt a cölibrátusra. kálmánnak viszont már késő volt, ennek ellenére sokan gratuláltak neki, a korábban megismert aranyhintós csávó be is nyomott egy huszast a mellényzsebébe két csók kíséretében a damaszt szalvéta mellé. ezután menetbe álltunk a kisvendéglő felé, a többség a közúti ellenőrzéstől nemigen tartva, a dudákat egy-két kerékpár csengője színezte, tóni meg addig győzködte a három csaj közül a legnagyobb mellűt, hogy az végül velünk tartott. az autóban aztán kedélyesen elbeszélgettünk, hogy pestről jöttünk-e, meg hogy dolgozunk-e, van-e lakásunk, melyikünké az autó. a célállomás a szürke hétköznapokon kocsmaként funkcionált, és most is, csak az asztalokon volt teríték, meg vizeskancsóban tulipán. még a karambol asztalra is került terítő, azon álltak a hidegtálak, szalámi, sonka, sajt, zöldpaprika. mondjuk ezek hamar lekerültek és a báli uzsorások visszarakták rá a gombákat, mint kiderült azért hogy minket kihívjanak. én ugyan mondtam, hogy kösz most nem, de mivel az egyikük ekkor oldalra kiköpött, rájöttem, hogy ez nekik rosszul esik, úgyhogy márióval tónit felmentettük, hogy mehessen szédíteni a picsavirágot, mi meg öt perc múlva, előbb mint tóni, dákóval a kezünkben álltunk. hogy kell játszani? kérdezte márió, mert összezavarta, hogy nincsenek lyukak az asztalon. na, figyejjé, vette át a szót kihívónk egyike, aki eddig csak üdítőt fogyasztott, igaz a kevésbé nedves változatból, úgyhogy már eléggé fel volt pörögve. leteszed, így dirr geci, lököd fehérre pirosra, gombát leszeded, mínuszpont.  utána másik, lök, ugyanígy fehérrő pirosra, vagy másik fehérre, érted, az pluszpont. márió továbbra sem értette, azért lökdösött, a helyi providentesek meg örültek maguknak, hogy szarul.

mivel kálmán szülei tizenkét éve felköltöztek pestre, hogy saját kézi autómosót nyissanak, így ők társadalmilag magasabb szinten állónak érezték magukat, azt ezért is volt az esküvő régi lakóhelyükön, hogy mások is velük együtt érezzenek. ennek megfelelően a vacsora alatt  bétóven meg vivaldi szólt, amit kissé unottan adott elő a vidámabb tételeket is megélt roland szintijén egy fehér inges, fekete bőrmellényes úr, mialatt társa lehajtott fejjel pengette ugyanazt az akkordot gitárján. ennek akkor lett vége, mikor az egyik rokon felugrott a harcsapörkölt mögül és odakiálltott, hogy karcsikám a faszom van tevéled, szívjál le há a' operabálba jöttünk, vagy esküvőre?  ekkor a karcsika megvonta a vállát, és fejjel neheztelően a kálmán anyja felé bökött, aki egy medveczky ilonáról lenyúzott lila boában figyelte a többieket olyan magasra emelt tekintettel, hogy létrára állva kellett öntenie a saját szájába az édes bb pezsgőt. de miután a csávó kiverekedte magát az asztal mögül, miközben hassal-fasszal végiglökdösve a többi asztalnál ülő hátát, és odabaszott egy tízest, hogy a "te muskántlis kisablakot!", még a másik lagzis ember is bedugta a gitárját az erősítőbe. öt perc múlva aztán széjjelbaszva ropta mindenki különféle kaczor feri és egyéb slágerekre, a kálmán gyereknek meg csak úgy potyogtak ki a mellényzsebéből a borítékok, mint postásnak a macskakövön, mert miután látták az emberek, hogy a templom előtt a díszvajda oda tolta be a lóvét, ők is oda gyűrögették be neki.  a nagy jólétben aztán gyorsabban szökkent fel az asztalra, hogy előadja a teljes hair jelenetet, minthogy le tudták volna szedni az asztalt, és mivel a nagymamájának a reakcióideje nem csak az övénél, de a pincérekénél is lassabb volt, így először csak a maradék húslevest borult rá, majd kissé meglepetésszerűen egy pörgővel fejbe is rúgta az unokája, úgyhogy a nagyi úgy borult az asztal alá, mint '45-ben a bombázáskor.

igazából jobb lett volna neki, ha ott marad, mert röviddel azután, hogy kimászott, a kálmán tanúja, egy ilyen negyvenkilós maratoni futó külsejű gyerek a bőzakójában igen erősen bedoppingolva, ennek megfelelő lelkesedéssel kezdte fűzni a kocsmáros negyvenkétéves, kétgyermekes feleségét, hogy esetleg odahátul megbaszná a konyhán a pörköltmaradékok közt. elég nehezére esett megértenie, hogy nem, egészen pontosan végül csak azt sikerült felfognia, hogy azt a nőt nem fogja, de a baszásról nem tett le. ezért továbbszállt egy másik virághoz, akit éppen a másik tanú porzott be alányúlással, a kisgyerek ennek ellenére a szevasz, basztak-e má meg úgy rendesfrankónnal próbálta eladni magát, amit a hölgy udvariatlannak talált, ezért megkérte, hogy menne-e arrébb. ezt némileg félreértette, mert továbbállás helyett belefejelt egyet a másik tanú arcába, aki sodró lendülettel átesett a szintin, megakasztva egy kadlott karcsi szám mind a három percének végigtűrését. ez már feltűnt mindenkinek, körbe is állták, mondogatták is neki, hogy szájba lesz baszva. a nagymama viszont nem szerette az erőszakot, így előállt az ötlettel, hogy majd ő beszél a fiatalemberrel, oda is ment hozzá, hogy kedveském nyugodjék le picinykét. ekkor tudta meg, hogy ő egy fogatlan útszéli szutykos temetőbevaló faszrángató szárazpicsájú kurva, amit úgy dolgozott fel, hogy immáron másodszorra beesett az asztal alá. a felvilágosítást úgy köszönte meg a rokonság, hogy először eltört a gyerek fején egy üveg kőbányai világost, majd kirángatták, feltehetőleg a temető felé, hogy ott várja meg a nagyit jó előre.

én ekkor javasoltam máriónak, hogy inkább induljunk el, így a szintisnek sem kellett megtanulnia hallás után eljátszania egy görög népdalt, hiába dobálja felé az ezreseket. odakint tóni álldogált egyedül, a nagymellűt várta, aki állítólag elment haza egy sporttáskába összepakolni. ekkor a kocsma ajtaja nagy hangoskodás keretében kinyílt, a friss házasokat tuszkolta ki rajta a karambol bajnok újdonsült ismerősünk, hogy most má menjetek baszni innét.

20 perc múlva az 55-ös út mellett még láttuk kálmán ivarzani igyekvő tanúját  alsógatyában üszkös lábain mezítláb lépegetni, azt ha elég kitartó volt, másnap délután tán fújathatott is egyet a négyes főút mentén. vagy tényleg bevárta a nagyit az egyik temetőnél.

Címkék: kalman most mar baszhatja

Ül, fekszik, biztonságosan szórakozik

Kármán Imre jegyző hatósági ellenőrzés során kissé megszeppenve állt hajnali négykor 450 darab állampolgár között, akik percenként 170-szer hallgatták meg ugyanazt a lábdob hangot egy dark goa partyn már vagy jó négy órája. a tőle jobbra verdeső mókus ennek megfelelően konkrétan 40.800szor vert bele az oxigénbe, mióta betalált a tánctérre, hogy azt nevével ellentétben arra használja, hogy kiizzadja a metadont és a meszkalint. jegyző úr elmerengett egy pillanatig, hogy ezekkel a közmunka program keretében a négyes metrót fél év alatt be lehetett volna fejezni, és elég lett volna hozzá fejenként egy műanyag óvodai lapát. az elmélkedés végén odafordult a balra tőle épp felügyeleti jogokat gyakorló bávány sanyi security feliratú pólóban álldogáló taghoz, akit ha megszólítottak, azt mondták neki, hogy cölöp. mivel a jegyző azzal indított, hogy uram, elnézést, így nem is nézett oda, csak meredt tovább a szórakozókra, olyan erősen, hogy konkrétan azzal támasztotta őket. a jegyző nem adta fel, tovább próbálkozott. elnézést uram, ne haragudjon! mi? fordult hirtelen oda cölöp, mert annak ellenére, hogy nem volt benne biztos, hogy ez neki szól, de a környéken állók közül még leginkább magát tudta elképzelni, mint akire illik a megszólítás. füleki szervező úr mondta, hogy önt keressem a kérdéseimmel. ki? füleki úr, a szervező. ja, a robika. helyeselt cölöp, hogy így már tudja. mondja, ne kíméljen. rutinellenőrzést tartunk, a fiatalok biztonságos szórakozását ellenőrzöm kollégáimmal, akik most füleki úr irodájában vizsgálják át az iratokat. ezzel kapcsolatban kérdezném, hogy tavaly óta a vonatkozó rendeletnek megfelelően milyen megoldásokat eszközöltek a szórakozók biztonsága érdekében? cölöp nézte az embert, hogy ez most direkt baszakodik vele, vagy mi a kurvaannya. az a kérdés, hogy most má biztonságosabb-e ezeknek a szórakozásuk? fordította le kisvártatva hangosan az elhangzottakat, jegyző úr pedig helyeselt, hogy pontosan.

há nézze. hét éve például volt itt egy buli, a faszomtuggya valamilyen botsáska külföldi jött ide jáccani, afrogeci vagy mi. mármint a neve, nem a faja, azt akkor azt monták nekünk, hogy engedjünkbe mindenkit. a végén a jani talppal nyomtabe a parasztokat, hogy addide a pénzed, aztán takaroggyá be. annyian voltak benn a végén, hogy a pinceablakon a gőz úgyjött ki, hogy háromszor ki jöttek a tűzoltók, mer a lakók be telefonáltak, hogy tűz van. a tűzoltó meg kérdezte mivan. montuk neki, semmi, sok buzi szétbaszva izzad bent, az van, azt párolognak. mi bese mentünk, mer nem lehetett elviselni, nem vagyunk mi állatok. de ezeknek ez nem volt baj, ezek egyenesen ezt kívánták. ha kevesen voltak, bese jöttek. meg mi igazából ha akartunk volna se tuttunk volna be menni, mer erre az egy darab ajtóra, ami ott volt, fel volt tornyosulódva három hernyó, az tartotta az összes többit odabenn. kinyitottuk volna az ajtót, kiborult volna  az összes, pedig addigra már egész ügyesen elrendezhették magukat. na, hát erre a tűzoltó megnyugodott, azt el is ment a faszba, a másik két alkalommal csak villogva elmentek az épület előtt. mi meg a janival néztük tovább az utcán a picsákat. akkor ez még így volt.

értem. bólintott a jegyző, majd belenézett a papírjára és írt valamit. azóta készült a rendezvény helyszínére vonatkozó menekülési terv? na az, az készült. bólintott cölöp. még ilyen képzésre is mennünk kellett. azt akkor került fel az a zöld világító geci is a bejárat fölé, hogy ne a falnak rohanjanak a gyerekek, ha van valami. meg valami csóka lerajzolta, hogy hogy fognak menekülni a szórakozók szabályosan, ha lángolnak. ezért került ide középre ez a kordon. néha átesnek rajta, de akkor fel állítjuk, mer állítólag ha menekülni kell majd akkor ki fogják tudni kerülni.

korábban nem is voltak ellenőrzések? kérdezősködött tovább jegyzetelve a jegyző. a' faszba ne lettek volna. állandóan voltak. jöttek ki kommandóval, fekete ruhában, rendőrökkel, annyian voltak, azt hittem bejön mögöttük a pápa. de nem, csak keresték a matricákat a dj gyerekek lemezein zseblámpával. azt ha találtak egyet, amin nem volt, lenyugodtak, elvitték a djt a picsába az összes motyójával mi meg beraktunk egy mix cédét a parasztoknak, azt csókolom.

most is csak ketten vannak? faggatta tovább a jegyző, fel sem nézve a papírjaiból. a faszt. nyolcan. pedig régen mikor nyílott a hely, lejöttek a benszülöttek, érti kikre gondolok, huszan. ott basztuk ki őket, azon a lukon, pedig akkor se voltunk nyolcan. nahjo az igaz, hogy akkor még lehetett viperázni, rábasztál kettőt a tarkójára, májusban is csinált hóangyalt. jójó, tudom hogy ilyet má nem lehet, ne nézzen. most szépen meg várom, míg egymást megverik, aztán aki nagyobb rambo volt, azt udvariasan megkérjük, hogy menjen ki, ha meg nem csinálja, fölsegítjük a földön fekvőt és kivisszük az utcára és letesszük. nehogy tovább verjék. ugyanez a dolog, ha valaki szét bassza magát és fölfordul. nem hiányzik a balhé. ment haza a nagymamától gyalog, megivott négy deci ginát, elfeküdt a járdára. nem kell ehhez bulizni, az ilyen rémhírektől csak pánik lesz.

mit tud arról, van engedélye a helynek, és ha igen hány főre? váltott gyorsan témát jegyző úr. még hozzá is tette, hogy maradjunk a tárgynál, ha kérhetem. hogyafaszba ne lenne engedélye. de volt ennek mindig. mi bejelentettük, az önkormányzat meg tudomásul vette. tudom, hogy ment ez, én is csináltam bulikat egy időbe'. konkrétan egyszer. volt egy üres raktárépület a csömörinél, na azt kisasoltuk a haverral, mert voltunk mi már elég buliba, tudtuk hogy van ez, fölokosodtunk már. haver nője beszélt angolul, írt levelet mondom is kinek... mindegy, nem jut eszembe, köcsög egy neve volt. a lényeg, hogy ismert dj volt, német vagy holland, valami ilyesmi. el is jött, háromezer euróért, kimatekoztuk minden, eljönnek mittomén kettő-háromezren, belépő, pia, szakítunk is. nyomtunk szorólapot, minden. bulit bejelentettük, mondták jóvan csináljuk, nincsenek szomszédok, egy nyugger picsája se fog izzadni, más úgyse számít. még a viva is kijött forgatni, az a szőke picsa jött, meg valami ötvenes bűnöző palija, végig ült a sarokban, azt azt figyelte ki sasolja a csaja seggét. nade minek volt az egész, mert baszórolád volt, ránk szerveztek, azon a hétvégén volt valami geci nagy buli meg három másik is, szórólapozást is elbaszta a dénes, most nem lényeg, a lényeg hogy este százan lengedeztek, mint fing a szélben. totál bukó volt az egész, frankón mint az állott rozmárgeci. végén jött oda a dj, hogy akkor adjuk a lóvé másik felét, mondtam neki, hogy takarodjál geci, hát a faszom se volt kiváncsi rád, azt itt jössz a lóvéval, mint egy buzi zsidó, menj haza a geci kurva anyádba, mert nyakon baszlak, így. haver csaja meg közben frankón fordította, fakkmadör meg minden. az ideg megbaszott, főleg hogy a hyperen meg ugyanakkor ötezren voltak, sok igénytelen geci drogos. a lényegre, ha kérhetem, köszörülte meg a torkát a jegyző újfent. na, a lényeg az az, hogy most már nem így van, kellett csinálni mérést meg minden, azt megállapították, hogy itt egyszerre 450 ember lehet biztonságosan, pedig tavaly voltak itt ezerötszázan is, senki le se szarta. na mindegy, szóval 450-en vannak, ez tuti, mert a karcsi áll a bejáratban és strigulázik. elvileg ha kimegy valaki, azt kihúzza, de nem akarja elbaszni, ezért az első három órába nem is mehet ki senki. fő a biztonság.

ez így van, helyeselt jegyzetelés közben a jegyző, és maga előtt megjelent az opera képe, ahogy megy fel a lépcsőn, higgadtan, nyugodtan a feleségével az oldalán. mondjuk szerintem nem az a 450 van nagyobb biztonságban, aki itt van, vette újra át a szót a cölöp, miközben ő meg elképzelte, ahogy fáklyaként lobogva rohannak a goások az ajtó felé, mert azok ezen az ajtón ugyanúgy nem mennek ki, mint ezerötszázan, hanem az a kb. ezer, aki be sem jöhet. én sem értem miért kell ilyen helyekre járni, vonta le helyeslően az elhangzottakból következtetést az ötvenhatéves közszolga, miközben fél szemmel azt figyelte, ahogy egy nyolcadik kerületből kiszorult összetapadt hajú hajléktalan színes botokkal játszik a zenére, amit ők úgy neveznek.

egyébként önnek, mint szakmabelinek mi a benyomása, biztonságosabbá vált az elmúlt időszakban a szórakozás, vagy van más, ellenkező előjelű tapasztalata? kérdezte a biztonsági embertől, aki a botosemberhez képest sportos, életerős fiatal benyomását keltette. hát a fasz tudja, vonta meg életerős vállait cölöp. ott van az a két gyerek, aki nemrég beginázta magát, aztán meghaltak, meg most is összeszurkáltak valami tagot, múlt héten pedig a szomszédban meghalt egy kissrác, mert rosszul lett a tánctéren, aztán 46 perc alatt ért ki a mentő.

nem így értettem, összességében kérdeztem. ja, összességében! hát úgy, összességében, persze. volt a tovább képzés is, meg minden. mosolygott cölöp, amit jegyző úr viszonzott és kézszorítást követően higgadtan, nyugodtan távozott a zöld exit felirat alatt.

lehet át kéne javíttatni kijáratra, az egyértelműbb, gondolta még elfelé menet.

Címkék: ül fekszik biztonságosan szórakozik

Walter bá vezetni tanít

Walter bá bal műborszandálos-zoknis lábával piszkálgatta az egykettes piros swift hátsó lökhárítóját, ami tíz perccel ezelőtthöz képest jóval ferdébben állt. te tükörből tolattál, mikor kifaroltál anyádból evilágra, vezérem? kérdezte walter bá a mellette álló  figurától, akinek az orra alatt pelyhedző sörtéket nézegette. olyan mint a mókus pinája, gondolta közben és kicsit megrázta a fejét nemtetszően. hogy? én nem... feleltette kissé megtörve a mókuspina bajszú, akinek már jó egy órája remegett a bal lába, de mióta ipszilonozásnál nyomott egy bodicseket a sarkon lévő kukán, a jobb is nekiállt rángani, azt ha betett volna egy ementálit a két térde közé, fél perc alatt lereszelte volna. nagy szerencse, mert amúgy a torkán próbáltál volna kimászni, mi, mókuspofa? jó hosszú fél perc telt el, kisgyerek nem tudta helyeseljen, ne helyeseljen, kérdezzen, vagy mondjon valamit. végül inkább elnézést kért: bocsánat, máskor nem fordul elő.... nem a faszt nem, kisöreg. de nem baj, majd ha akkora bajszod lesz, mint a magnumnak, lehet sikerülni fog. na, de most húzzal haza mókuspofa, engem vár a következő harcos, pillantott az autósiskola sarkán álldogálló 155 centis pufi kislányra, akinek az iskolatáskája úgy feszítette hónaljból, hogy félő volt, ha a hajába tűzött hajcsat leesik a vállára, kidurrantja mint bohóc a lufit.

jöjjön szépségem, guruljon be a volán mögé. kimegyünk ma a forgalomba, de ne aggódjon, nem mi leszünk az egyetlenek, akik csak dömpert tudnánk vezetni. walter bá beszállás előtt kicsit engedett a hózentrógerján, beült az anyósra és felvette a lábánál lévő ételhordót, az ölébe vette a hideg bablevest és kivette a belső zsebében lévő alumínium kanalat. na kicsi rozmárom, jobbra kanyarodjunk majd a telepről, az magácskának az az oldal, ahol az a bot nőtt ki a kocsiból. legalább itt olyat is foghat, nemigaz belladonna? kopogtatta meg egyidejűleg a jobboldali üveget is nagy pecsétgyűrűjével az ablaküveget. walter bá a gyűrüt mióta 16 évesen felvette, azóta még nem húzta le vaskos újjáról, minthogy igen büszke volt rá, mint egyetlen értékesebb dologra, amit valaha birtokolt, köszönhetően dédatyai öregségének,  aki a walter családban az utolsó sikeres embernek számított egészen 1957-ig, amikor elvették a dohánygyárát. az utca végén majd megint jobbra, csak figyeljen a forgalomra, ilyenkor reggel mások is vannak az úton, de ne aggódjon kiskegyedet messziről ki fogják kerülni. váltásnál mondjuk ha lenyomná a kuplungot, nem lennék hálátlan, mert eddig is én nyomtam, csak úgy mondom kisasszony. persze megértem ha nehézséget okoz a művelet az ön alkatával, de mivel már a függőleges növést már be tetszett fejezni, muszáj lesz ehhez alkalmazkodnunk, nemigaz rozmárkám? közben a kormányt ne csak markolássza, tekerje is, mert ez a sok villanypózna mind olyan hülye, hogy nem megy arrébb. ragyogó, eddig tökéletes, ahhoz képest, hogy nem látunk ki a kormány mögül, még semminek nem mentünk neki, bezzeg az előző kollégája még ezt sem tudta megcsinálni. amúgy evett ma már gyönyörűm? igen... felelte a kishölgy, miközben tovább meredte az utat, és próbálta észrevenni az összes dolgot, ami időközben odakerül. azt mondjuk egyből gondoltam, de én is szeretnék táplálkozni, úgyhogy ha legközelebb sávot váltunk, szóljon idejébe, hogy megkapaszkodjak a szép kis cofjában. amúgy ma a lehel csarnok felé megyünk, van egy pár kuponom, beváltjuk szépen, meg veszünk egy lottót is, hátha nyerek. mondjuk kiskegyed akkor csak villamoson fog utazni, mert rajtam kívül a jézuskrisztus sem tudná megtanítani vezetni, pedig állítólag az is csinált pár csodát életében.

mire végre nagy nehezen beparkoltak hátrafelé,  kiscsaj erősen szuszogott, mert annyit forgott előrehátra és tekerte a kormányt, hogy beférjen arra a szűk 14 méteres helyre, hogy legszívesebben lefeküdt volna a betonra. na, tündérem, míg én bemegyek addig kezdjen neki pár guggolást csinálni itt szépen az autó mellett, mert nem fog ártani kegyednek az erőnlét, meg a testmozgás. valljuk be, túl sok baszatlan picsa vezet már így is, kár lenne tovább rontaní a statisztikát. bár nem azt mondom, hogy most ne akarnák sokan meghágni kiskegyedet, de lehet érdemes lenne ezt anélkül elérni, hogy harminccal megyünk a szentendrein, úgyhogy egykettő.

10 perc múlva walter bá egy lángossal a kezében tért vissza, ami enyhén csöpögött a lábára. ez is akkora zsidó bazmeg, hogy képes volt egy szalvétát adni, elégedetlenkedett, és elképzelte, ahogy a kampósorrú otthon gyűjti az arany alatt a szalvétákat. nincs nálad tündérkém egy? nincs? ó pedig kár volna a szép kabátod ujjába törölni a taknyod, vehetnél egy csomaggal. na, de guggolás megvolt? szép piros színed lett, mint egy nagy jonatán. lassan csordogáljunk tovább, mert  vennem kéne már végre egy fogkefét, azt most van a dm-ben féláron. neked van kuponod, gyönyörűm? nincs? nem nagyon szereted az ilyen kenceficéket, nemigaz, eltaláltam? na, de most már tényleg haladjunk, mert  ha még ekhós szekérrel lennénk, azt mondanám álldogálljunk még egy fél órát a napon, de jövőre lejár az autó műszakija, addig meg jó volna visszaérni.

a duna plazánál jártak kb. mire walter bá letolta a lángost, a kevesellt szalvétát végül érintetlenül kidobta az abalkon, és elkényelmesedve bekapcsolta a rádiót. na, csak kijött az a buzi stohl a kurvaannyát, kommentálta az előbb hallott hírt és megrázta a fejét. közben oldalról egy busz elkezdett eléjük sorolni, kiscsaj meg nézte, ahogy pont aközé tornyosul be, ahol ők vannak, és ahová mennének, walter bá meg már kopogott is a pecsétgyűrűjével, hogy fékezzen bogaram, fékezzen, aztán átnyúlt a túloldalra, kisujjal megfogta a kormányt és a busz mellé húzta az autót, letekerte az ablakot és dudálva jelezte, hogy ő most épp átnéz. buszvezető idegesen megrántotta a vállát, hogy mivan, de walter bá már mondta is neki, hogy az van, hogy amikor már csak buszvezető lehettél, akkor inkább kérted volna meg anyádat, hogy ne ingyen basszon, hanem pénzért, te meg maradtál volna otthon a picsába. tejfölös a pofád, te paraszt, üvöltette át a buszvezető és ment tovább menetrendszerűen. walter bá lehajtotta a tükrét, és leellenőrizte, hogy tényleg. muszáj volt okoskodnia a kis fasznak, jegyezte meg, miközben az ablakot is visszahúzta és jobb híján beletörölte az arcát a kezébe. mindenki olyan szép és kurva okos, vezetni bezzeg meg egy sem tud.


persze ez rád csak félig igaz, csillagom, nézett át walter bá és az 1.2-es swift tovább suhant a váci út külső sávjában.

Címkék: walterbá vezetni tanít

Mézédes baklava, kívánlak!

Történetem hőse, Judit, korai harmincas éveiben járó határozott, céltudatos nő. már vagy jó öt perce, mióta eltökélte, hogy életét új, szélesebb, pezsgőbb áramlatokba irányítja, hogy útja végén sebesen buzgó folyóként ömlessze vizét zuhatagként az elmúlás tavába, és ne kiszáradt csermelyként tikkadjon el az élet rideg földjében. a méhe és szíve egyszerre ugrott össze a felismeréstől, ami délután három óra ötvennégy perckor érte a végzetes szenvedélyek sorozat nézése közben, midőn a szolgasorban élő lány és a jóképű földesúr csókká váltották a szerelmük zálogát. kifutott a bableves, villant át az agyán még egy pillanatra, de a gondolatot elhesegette, mint tovatűnő lepkét a lemenő nap fényénél a lepkekergető.  majd zabál májkrémet, gondolt ő urára, aki nomen est omen* uralkodott őfelette, mint kalodába zárt lelken a börtönőr.

gondolatában megjelentek előtte új kihívások, új érzések, a szellő sugallata, amint simogatja bőrének selymes rétegeit a lemenő nap fényénél. gyantáztatnom kéne, nézett be nadrágja alá, szúrós ölét vizsgálva, mely keserűsége tüskéiként szimbolizálták a keserűségét. judit az elhatározás útjára lépett, a fiókból a számlák és csekkek tengeréből kihalászta kosztra és másegyebekre  félretett pénzét, felkapta csinos virágmintázatú ruháját, melyet egy boldog letűnt korban vásárolt még magának, feltűzte selymesen leomló haját és lement a közeli kozmetikushoz megszabadulni sörtéitől, majd betért a közeli utazási irodába, hogy maga mögött hagyva az élet keserűségeit, új kalandokra áhítozva elrepüljön last minute-tal a varázslatos görögbe'.

Heraklion repterén, kilépve a repülőből in medias res** megcsapta a vadító pára tartama. mélyet szippantott a levegőből, és a kerozin és a szemétszagon túl érezte a jázminillatú vad, burjánzó növényzet jázminillatú illatát. három órával később, miután elmutogatta a információs pult rideg kosztümöt viselő úrnőjének, hogy elveszett a csomagja, és miután az előkerült a rejtelmek ködéből, elsőre feldúlta, hogy azt illetlen kezek láthatóan áttúrták. de feldúltsága elillanni kezdett és ölében vad perzselést érzett a gondolatra, hogy fehérneműjét izmos kezű idegen férfiak tenyere tapinthatta. c'est la vie! *** gondolta mosolyra húzva száját és kilépve a reptér ajtaján fürkésző tekintetével egyből a szerelem imbolygó jelzéseit kereste. ehelyett azonban a kijáratnál egy legalább negyven éves koszszürke busz fogadta, és 48 magyar turista ideges szempárja. tessen már jönni, elég régóta várjuk türelemmel...szólt hozzá türelmetlenkedve az idegenvezető, és hátulról egy utas szisszent kígyóként: szájjámáfel te büdös kurva, az isten baszna meg, mindjá rádtaposok. de felesége csitította: nyugodj le, gyula... bárkivel megeshet. a hangok azonban távolról szűrődtek judit felé, mert a vezetőülésen megpillantotta egy férfi öles karjait, amint határozottan szorították a busz nyúl szőrös kormányát. öle lángra nyúlt, forrt mint a vezúv magmája****, érzékei sasként cikáztak a magasba. az egész úton szemét le sem tudta venni a buszvezető fodros tarkójáról, és hatalmas kezeiről, ahogy erővel, de mégis oly könnyedén játszottak a busz kormányával és érzékeny műszereivel... az út végén remélte, hogy elkapja a férfi tekintetét, de le kellett szálljon (szálljá má le a büdös kurva anyádat, miattad vártunk ezen a geci buszon - szűrődött megint elő az utas hangja, de oly távoli volt ez a hang, mint éjfélkor a beduinnak a déli harangszó).

a szállodában enyhe csalódottságot érzett, miközben foltos ágyán (vajh minő test-csatákat, ölelő szorításokat láthatott már!) ülve hesegette a lábával a csótányokat. miért kerüli el a szerelem? hol az a parázs pezsgés, az a csutakos izgalom, amiről annyit hallott már ő, de át még nem élhette! vajh minden ölelést állott sörszag kísér, és pállott klaffogás, amint a szőrös herék a szerelem völgyének ütköznek? vagy létezik-e mindent elsöprő beteljesülés, amint egy férfi nem az ágyhuzatra élvez el, hogy utána ő mehessen leszedni, kivinni a mosógéphez, keresni mások huzatot, újra felhúzni és közben még egy szendvicset is csinálni a férfinek? reménye elillanni kezdett a lemenő nap fényénél, de még ott pislákolt benne, mint ahogy az esthajnalcsillag, a vénusz bolygó***** a messzi utazóknak és a szerelmeseknek ragyog az égen.

ekkor váratlan kopogást hallott az ajtó felől. magára kapott gyorsan egy lepelt, mely selymesen omolt testére, mert addig meztelenül ült az ágy szélén, mert ruhájaba erőteljesen beizzadt, ezért levette. ki az? kérdezte, de a vad, titokzatos nyelven érkezett választ nem értette. tán a buszvezető lesz az! remegő porcikákkal nyitott ajtót, de az ajtóban nem Ő állt, hanem egy másik férfi. a férfi barna, titokzatos tekintete, mely bongyor fürtjei alól lestek rá, átjárta testét. izmos, erős, nomád****** keze egy wc-pumpát szorongatott határozottan. az idegen férfi határozottan a szobába sietett, a fürdőszoba felé. judit becsukta az ajtót és felült az ágyra, hogy megvárja mi fog történni... a férfi háttal letérdelt a kagylóhoz és határozott mozdulatokkal belenyomta a pumpát. judit megfigyelhette a férfi erős izomzatú farozatát, dagadó izmait, melyek az erőlködéstől majd szétpattantak hátára izzadt, kockás inge alatt. bokájától elindult egy vad bizsergés juditnak, elfeküdt az ágyon és úgy nézte a férfit, aki hirtelen lassan visszatekintett rá, anélkül hogy abbahagyta volna a pumpálást, és sejtelmesen, mint egy titokzatos beduin a pálmafák árnyékában, rákacsintott. judit teste megremegett, és a lemenő nap fényénel betöltötte a szerelem csodálatos borzongása, édes kéje, párlatos harmatos fürtjei.

azóta judit ha a körúton jár, mindig betér az egyik gyrososhoz, ahol az eladó férfinak hasonló barna igéző szempárja van, mint azon az estén, annak a férfinak, akire mindig gondol, és kér egy baklavát, és miközben elmajszolja, érzi amint annak mézédes ragacsos kéje lecsobog a torkán. judit testét átjárja a kéj, majd megtörli a száját szalvétával, és határozottan, boldogan lép ki az utcára, ahol orrlyukaiban még most is érzi a varázslatos görögország fülledt emlékének az illatát.


* nevéhez illendően
** a dolgok közepébe csapva
*** this is life! / ilyen az élet!
**** felszínalatti, olvadt kőzetanyag
***** nevét Venusról, a szerelem római istennőjéről kapta
****** vad

Címkék: mezedes baklava kivanlak!

Dr. Love

Srác görnyedt otthon a net felett, nézte a jobinfot, azt küldözgette az önéletrajzát. amiben ilyeneket voltak, hogyaszodja, érdeklősi kör: színház, komolyzenei koncertek, kiállítások, szépművészet, sport (futás, aerobic, úszás), olvasás, kirándulás. mert azt ugye mégsem írhatta be, hogy: family guy, squash, gyúrás, paraszt diszkó, bebaszás, teherautók, lufi. vagyis tulajdonképpen, dehogynem írhatta volna be, mert az önéletrajzát így is törölte az összes humános a gecibe, miután elolvasta, hogy a nettó bérigénye 160 rugó. apádnak a faszán, azon kiránduljál, gondolta a személyzetis, azt még egy pillantást vetett undorral a csíkos inges, pöttyös nyakkendős, kecskeszakállas képére és már zuhant is a lomtárba az önéletrajza.

közben a rákoskeresztúri benzinkút egyik monitorán is a fényképe volt megnyitva, benzinkutas kiscsaj méregette a randivonal oldalán, hogy vajon eléggé snájdig-e, már ugye relatíve. drlove, életkor: 27, lakhely: budapest, testalkat: sportos, érdeklődési kör: színház, komolyzenei koncertek, kiállítások, szépművészet, sport (futás, aerobic, úszás), olvasás, kirándulás, mottó: "a szerelem az erő, amely megváltoztatja és jobbá teszi a világot." nekem is ez a mottóm, tört utat a felismerés a csajba, miután leellenőrizte a saját adatlapján. úgyhogy végül válaszolt a levélre, melyben drlove afelől érdeklődött, hogy "micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi. lennél-e hát a táptalajom?"

pár órával később a csaj ellenőrízte a sminkjét a tükörben indulás előtt, és örömmel nyugtázta, hogy az kellemesen diszkrét, visszafogott lett. azt ugyan nem tudta eldönteni, hogy mennyire engedje a dekoltázsát láttatni, de gondolta ez ilyen rendes srác, jobb ha rávesz a felsőjére egy garbót. a srác közben már úton volt rákoskeresztúrnak, és remélte, hogy nem fog eltévedni a picsa végén rákosbaszáson, ahol kinézett egy kellemes pizzériát a csaj közelében, ami jó olcsó volt. jól nézek ki, állapította meg viszont elégedetten, mikor elkapta az idős nénik tekintetét, akik azt nézték, hogy az ő korukban még senki nem vett volna fel citromsárga inget szatén szürke öltönymellénnyel és talán itt az ideje, hogy végső nyugalomra térjenek, mielőtt még ennél is rosszabbra fordul minden. 
amikor a srác belépett a pizzériába, ahol négy idősebb fószer a viva tv-t bámulta, és azt ecsetelték, hogy lolát a dögkútban is megkúrnák, megpillantotta a csajt, aki majdnem úgy nézett ki mint a képén, csak most szemből látta, nem felülről, és egy lans flare sem takarta ki a fél arcát, viszont arcának két oldala, mint két japán zászló, hatalmas piros folttal a közepén világított a heineken tábla uv fényénél.

rövid feszengés után a csávó megkérdezte a csajt, hogy mennyi idős is vagy, mert délután vagy hat csajjal beszélt, és most már nem volt benne biztos, hogy ez a 24 éves szolis csaj, vagy a huszonhat éves marketinges. huszonkettő, suttogta a lány. afaszom, gondolta a srác. és milyen volt a munka? kérdezte, hátha abból kiderül valami. jó, semmi érdekes... mondta még halkabban a csaj, annyira h kb teljesen elnyomta az egyik idősebb fószer hangja, miszerint tóth gabinak lehet, hogy nincs csöcse, de a nővére hátán megbaszná, azon meg legalább van mit fogni. amúgy számtalan pizzériában voltam már, és állíthatom ez az egyik legjobb, folytatta a srác, miközben a kezébe vette a szanaszét szakadt étlapot, és elkezdte tanulmányozni. értem... mondta a lány, aki rendszeresen járt ide a barátnőivel hétvégén inni, mert kurva olcsó volt, pizzát viszont még sosem jutott eszébe enni itt. most sem kért. nos, akkor szolidarítok veled, mondta a srác, ne nézzed ahogy eszem. mínusz 1860 ft, gondolta és mosolygott.

a cégünknél iszonytatóan komoly eladások voltak, amúgy. folytatta a srác a mintegy három perces kínos csöndet követően, és miután meghallgatták, hogy a farmeröltönyös csávó adna a rihanna púzójába, azt megcsapkodná a csokisrúddal a picsa torkát. valóban? kérdezte a csaj érdeklődve. igen, elképesztően. az elmúlt héten öt darab gépet értékesítettem. de volt olyan is, hogy hatot. amúgy az öt az ilyen szerencseszámom, mert előző kapcsolatomban átlagban heti ennyiszer éltem nemi életet. hagyott egy kis időt, hogy a csaj befogadja az információt. kb fél videóklippnyi idővel később a csaj megköszörülte a torkát és megszólalt: amúgy én azt nem szeretem, hogy általában a fiúknak mindent szabad, míg a csajoknál azt így megvetik... ez nem igaz, mondta a fiú és kihúzta magát. korábban én is így gondoltam, de mára már megváltoztam. értékelni kell a nőt, szerintem. mármint azon fölül is, hogy nő. egyébként én négy embertípust különböztetek meg, mondta és mielőtt kifejtette volna beleivott a szénsavas vízbe. a csaj közben kissé előre dőlt. szóval az első a sztárüzletkötő, mondta, az egy hónapban tízmillióért ad el gépet. a csaj húsz másodperc után kicsit elmosolyodta magát. aha. de azért én is olyan eredményt értem el a cégnél, hogy megtapsoltak érte, de nem érdekes, mondta a srác mintegy mellékesen, és megpörgette az asztalon a telefonját. de hagyjuk, nem szeretek a munkámról beszélni, mondta a srác. te mit is csinálsz? benzinkúton dolgozom, itt nem messze, de... folytatta volna a csaj, hogy de csak míg be nem fejezi a fősulit, de egyelőre a gondolatát sem tudta, mert a srác megelőzte.  igen? akkor gyere hozzánk telemarketingesnek! adok neked egy könyvet a mimikáról, hogy sikeres legyél, és akár azt mondom nettó kettőhúszat is megkereshetsz. én mondjuk az értékesítésen dolgozom, az mondjuk más, de kezdetnek szerintem ez is elég jó. értem, mondta a csaj és azon gondolkodott, hogy talán le kéne vennie a garbóját. végül nem csak talán, hanem ténylegesen levette, azt inkább föléhajolt kicsit a gőzölgő zöldteájának.

persze nem csak dolgozom. folytatta a srác, és feljebb vitte a tekintetét húsz centivel. érezte, hogy most kell majd igazán jó benyomást keltenie, ezért kicsit beljebb szopta a pofáját és ráfeszített az asztalnál lezserül, mint clint eastwood a vadnyugaton, csak még jó hogy azért nem köpött az asztalta. de azért általában olyat csinálok, aminek hasznát veszem, ecsetelte tovább. például milyen jó, hogy járok kondizni, ugye, mert múltkor lementünk diszkóba, ahol így rámkötöttek, képzeld. de persze ok nélkül, mert én mindig rendkívül kulturáltan viselkedem, mondhatnám kifogástalanul. de ezt már nem tűrhettem, mondtam is, hogy hé srácok! kérlek viselkedjetek férfi módjára! itt kicsit megemelte a hangját, és körbe is nézett a helyen, mintha a barátok közt színi körben lenne, de mivel a négy fószer inkább tovább bámulta a tévét, a pultoscsaj pedig a fogából próbálta kivacakolni a konyhán stikában befalt kolbászdarab maradékát, így jobb híján visszafordult a csajhoz. a végén viszont már nyolc ember fogott le, hogy ne menjek nekik. nagyon cinkes volt a szitu, nem tudom mi lett volna ha nem fognak le.

értem, mondta a csaj és beleivott a teájába, hogy felmelegítse. hát igen, köszörülte meg a srác a torkát, ilyenek vannak. a pincércsaj elvitte közben a poharakat, majd kiadta a számlát a négy fószernak, akik csak készpénzzel tudtak fizetni, természetben nem, hiába kérdezték. srác közben még kicsit nézte a lakkbőr cipőjét, a csaj vakarta a kézfején a nonfiguratív tetkóját, amiért az apja négy hétig nem beszélt vele, de szerinte megérte, meg különben sem szólhatnak bele már.  izé, egyébként mit is mondtál, marketinges vagy? kérdezte a srác hirtelen. mer akkor biztos lenne egy jó ötleted arra, hogy mit csinálhatnánk az este, kacsintott oda úgy ricky martinosan. mi lesz este, cica, hm?:)

hát az lett, hogy aznap este kettővel több ember nézte a pornhubot.
 

Címkék: dr love

Eszter picsája kiülte a kanapét

Te figyelj már, nő létedre tényleg nem zavar, hogy pörkölt szaftos az a kurva tréning gatya rajtad? kérdezte a bartóz kálmán, úgy félvállról, úgy hogy oda se nézett. kálmán általában mindig megpróbálja felszedni az utasait, de csak egyszer tudta le is szopatni az egyiket, amikor az a hányás után kifeküdt budakalásznál az út szélén. nem azt mondom, hogy nem lett volna olyan, aki öntudatán léve is leszopta volna, de max csak addig, amíg elő nem jött a kálmán az aduásszal, hogy előbb kúrt egy nőt gumi nélkül, és azóta sem mosta meg a farkát. régen bezzeg, amikor a szojmánékkal hozták be a csempész cigit záhonynál, bedughatta volna előtte a faszát egy moldáv bírkózó zsíros fülébe is, azt is leszopták volna róla, mert a pultnál úgy kérték az üveg viszkiket, mintha ingyen osztanák.

most tíz évvel később meg a manchester meccs félidejében üvöltözött a feleségével, aki pont ugyanennyi évvel ezelőtt az angol királynőnek is csak akkor köszönt volna, ha az előtte híres nb1-es focistának öltözik. felbasztad te már teljesen az agyamat, folytatta a feleségének. se rendesen, se sehogy nem lehet már téged megbaszni, úgy nézel ki, mint egy.. mint egy szerecsen disznó. hallod, mint egy szerecsen disznó, de frankón. miért nem a mikróba fekszel inkább bele, jársz abba a kurva szoliba állandóan, de csak koszolódsz tőle. meg a melír a hajadba, te szerencsétlen? minek pingálod magad még feltűnőre, hogy jobban lehessen látni a fölvizesedett fejed, te malac, mi a kurva anyád?

ne húzd fel magad. szólt ki a konyhából eszter, a neje, miközben kivette a kálmán öléből a tányérokat és elkezdte mosogatni. ne húzzam fel magam?? még te mondod nekem? fordult meg a fotelben idegből a kálmán, amitől a kezében lévő sör kilötykölődött a huzatra. nézd meg mit csináltál, te szerencsétlen??!! akkora a fostos picsád, hogy kiülted ezt a szart is, akkora kráter van az alján, hogy húsz elefánt se tudná fölszarni vízszintesre. mindig a kanapén szoktam ülni, szólt vissza a konyhából a felesége, és folytatta a mosogatást. na arról ne is beszéljünk bazmeg! a kanapé, az a másik! most komolyan, mit vársz te tőlem, hát ha rád nézek, visszajön még a harminc évvel ezelőtti anyatej is a gyomromból, hát nézz már magadra! állt fel a kálmám, két kezzel mutatva a nejére. a fekete hajadba berakod azt a geci melírt, a szemöldöködet éjjel egy vak sírásó húzza be remegő kézzel, annyi pirosító van a pofádon, mintha rajtahagyták volna a vasalót, a mellbimbód közelebb van a talpadhoz, mint a melledhez, mert azok lógnak is, mint akasztott ember a tölgyfán, meg a lábaid is olyan rövidek, hogy rálépsz a pinaszőrődre, de a körmeid bezzeg vörösre vannak mázolva, azt mégis olyan geci ronda vagy, hogyha teherbe baszna egy kómában fekvő, akkor a gyerek azt hinné, lenyelte a freddy krueger.

befejezted? kérdezte a felesége, és elkezdte a szekrénybe visszapakolni az edényeket. dehogy fejeztem be! most jövök csak bele! tudod te, hogy én hány nőnek jövök be? he? van fogalmad róla? nem tudok úgy elvinni egy fiatal picsát, hogy ne a faszom szuggerálják,  mégsem csinálok semmit. tudod miért? mert egy fasz vagyok, hogy a feleségem miatt, aki úgy néz ki, mint egy telibeszart búvárruha, ahelyett hogy halálra kúrnám az összeset, hazajövök nézni a pofáját. rendes tőled, mondta a felesége, miközben visszarakta a helyére az utolsó edényt is, de mivel a kálmán az iróniát a hubble teleszkóppal se vette volna észre, bólintott. az. rendes, geci rendes vagyok, azt mire megyek vele, he? igénytelen rusnya picsát kell egész nap néznem, meg hallgatnom, hogy egész nap nem ettél semmit se. de ha a levegőtől hízol, akkor inkább megfojtalak bazmeg, mert nem bírom tovább nézni a pofádat, te geci szutykos mocskos szétfolyt terves rüves picsa. ezzel fogta bebaszta maga mögött a hálószobaajtót. majd hogy lenyugodjon, kis idő múlva előkereste eszter képeit, amikor az még az e-klubban volt táncos, és úgy tekergett egy rúd körül, egy feszes rózsaszín exites egyrészesben, mintha a big bent is magába tudná rántani, hogy a gégéjében mutassa a pontos időt, majd nagy sóhaj kíséretében elővette a saját kakukkosóráját.

de jó is volt, gondolta, és eljátszott az idővel.

Címkék: eszter picsája kiülte a kanapét

Hannibal ante portás

A wellness szálló recepciósa idegesen görnyedt a monitor fölött. már zsibbadtak az ujjai annyiszor nyomta le a kontrolcé kontrolvét, hogy a google fordító eredményei átrepüljenek a freemailes levélbe, aminek címzettje egy angol webáruház volt. a procedúrára azért volt szükség, mert amit rendelt karácsonyra, azt ugyan kihozták dec tizenkilencedikén a megadott címre, de mivel az sajnos nem a coro volt, így a futár nyomogathatta a haverja lakásának csengőjét orrvérzésig. mivel a haverja az ezt megelőző és azt követő időszakot kizárólagosan otthon a kanapén töltötte, csak a vállát vonogatta, mikor robi, a portás érdeklődött nála, hogy mi van a csomaggal. úgyhogy robi barátnője végül nem cipőt és szoknyát kapott karácsonyra, hanem egy henkel pezsgőt, egy bonbont, fagyállót és hókaparót, amit a közeli schell benzinkúton talált huszonnegyedikén délután ötkor.

robi viszont szerette volna legalább a lóvét visszakapni, mert ugyan dolgozott szilveszterkor, de legalább a pihenőidőben meglátogathatta volna a cynthia házhoz is nonstop. amiből a házhoz tényleg igaz volt, mert amúgy erzsébet volt, és ideje nagyrészében nem volt elérhető, mert egy szállodában kúrták a vendégek. hogy robi is kúrhassa, már a negyedik ideges levelét körmölte fél órán belül, és hogy a szállítási címen kívül más is bizonyítsa, hogy magyarországról rendelt, a végére odaírta, hogy GIVE MINE MONEY OR I GO THERE END FUCK YOUR MOTHER!!!!4

ebben az ideges állapotában állt meg előtte a pult másik oldalán rákoskeresztúr legmenőbb bontott autóalkatrész kereskedője és három haverja, akik a kereskedés beszerzési oldalát irányították hajnali három és négy között.  mivel viselkedésmintájukat amerikai filmek és egy vadonban felnőtt bivaly hatására alakították ki, köszönés helyett lebaszták a pultra a kint alapjáraton zúgó ötös bmw kulcsát, aminek alaktrészei egyenlőre még egymáshoz tartoztak. állj má be vele, mondta robinak az egyik, és hogy ne tűnjön parasztnak, egy marokra gyűrt ötöst is kínált robi felé. mivel robi tudta, hogy a vendég az első, kedves mosoly kíséretében elfogadta a pénzt, majd csengetett friciért, a gyakornok srácért, aki abbahagyva a wc pumpálást és elment leparkolni.

mázli volt,  hogy dr. gressmauer emilía sebész főorvos asszonyt előző este elvitték bilincsben szobájából a rendőrök, mert így volt üres szoba. a srácok mondták robinak, hogy nem baj, hogy kétszobás a szoba, mert úgysem fognak aludni, kacsintott rá az egyik és hogy tényleg ne legyen baj, adtak még egy ötöst robinak. főorvos asszony egyébként rendszeresen kereste fel a szálló által nyújtott szolgáltatásokat, de csak első ízben fordult elő, hogy váliumra ivott rá, és kibontott pongyolában mászkált a folyóson. amikor megkérték, hogy ne úgy mutatkozzék, ahogy az úr megteremtette, főleg, hogy azóta eltelt 65 év, sajnos megmakacsolta magát és hiába kiabálta hogy rápisálok a geci lábatokra, erre nem volt már ideje, mert a kiérkező rendőrök annak ellenére is elvitték, hogy egy szikével a kezében védte a szobáját.

robi a kedvező fejlemények hatására lenyugodott, főleg hogy érezte, hogy nem egy tizessel fogja zárni a mérleget. úgyhogy elment kajálni, ami sajnos már nem volt olyan, mint rég, amikor még szabadon ehettek az alkalmazottak is a svédasztalról. ezért az ételhordóját már nem is vitte magával egy tescos szatyorba rejtve, csak jókedvűen lepottyant az asztalhoz, laurával, a masszőrcsajjal szemben. akinek elég ügyes kezei voltak, amit robi igyekezett is mindig hangsúlyzni a férfivendégeknek. helyzet? kérdezte robi, és karesz a szakács már baszta is le elé a tányért, amiben a hentestokány összefolyt a franciasalátával, a majonézes burgonyával, a rizibizivel, és a sertésszelet is átvette a ráborított harcsapörkölt ízét. máskor ez általában zavarta, de most jóízűen hozzálátott. semmi, mondta laura, miközben ropogtatta az ujjait a kezén, majd egy kis mentesvizet öntött a damaszt szalvétára és betekerte vele a csuklóját. negyven percig nem tudott elmenni az a dagadt német, akinek az a gusztustalan kölke van, amelyik kenyérrel eszi a somlóit, bökött undorral az étkező felé, ahol az egyik asztalnál egy háromfős német család ebédelt, a családfő elégedett mosollyal az arcán, pedig az ziher, hogy nem a kaja ízlett neki. a magas vékony faszfejű szakállas geci nem ment végül? kérdezte robi, de laura rázta a fejét. nem, a büdös kurva anyját, a spúr fasszopó gecinek. azért odajött hozzám, hogy a háromnapos korlátlan wellnes használatban tényleg minden benne van-e, és úgy mosolygott hozzá, mintha ló lennék és most hozta volna a kockacukrot. mondtam neki, hogy ezt ugyanígy ugyanezzel a hangsúllyal attilától, a kempo edzőtől kérdezze meg, erre megsértődött és elment a faszba. úgyhogy csak ennyi van egyelőre, nyújtott oda robinak egy kétezrest. most jöttek négyen, majd küldöm őket is, tette hozzá robi és elrakta a pénzt. jól van, de előtte mossák meg a faszukat, mert a tegnapi focista romángeci óta émelyeg a gyomrom, felete undorodva laura, és robi a villáján lebegő harcsaszelet inkább visszaborította a franciasalátára, és visszament a pultba.

robi az első két hétben elég sokat aggódott azon, hogy az önéletrajza első két során (önéletrajz, neve) kívül kb. semmi sem fedte a valóságot, a nyelvi ismeretei pedig még tán egy összehajtott szalvétát sem, de mivel a felvételi beszélgetésen a szállodaigazgató be volt kúrva, arra a kérdésre pedig, hogy ismer-e kurvákat, pozitívan válaszolt, a pozíció elnyerését ez nem akadályozta, a megtartását pedig az nem, hogy felvették gyakornoknak fricikét, aki ahhoz képest hogy négy nyelven beszélt és gyakorlatilag is járt főiskolára, kiválóan pucolt szart is. ebbéli elmélkedését néha megzavarta egy-egy vendégtől érkezett telefoncsörgés, de mivel ezek többsége a pénzadás dolgott nem erőltette, így megbaszhatták az anyjukat a kiüresedett drinkbárral, a retkes törölközővel, a hangosan kúró szomszédokkal együtt. néha aztán egyik-másik megelégelte, és lejött személyesen reklamálni, hogy így meg úgy, az ő pénze, ő itt a vendég, miazhogy nem szolgálják ki. ilyenkor robika sűrű bocsánatkérések közepette előadta, hogy elnézést, de az egyik vendéget súlyos szívrohammal elvitte a mentő és azt intézte, hogy érezze a paraszt, hogy mekkora köcsög, hogy a beszart hajszárító miatt ugat, másrészt a szobaszerzvízzel felküldött csekély vigaszsüteményt kicsit megnyalatta a gépházas szerelő németjuhászával, amit aztán az akadékoskodó köcsögök egytől egyig elégedetten meg is ettek. kisvártatva azonban, amikor a négyhuszonnégyes kezdett villogni, azonnal felkapta a telefont. ahogy várta, az autószerelő gyerekek, miután a medencében eredményesen lezavartak egy kettő a kettő elleni vízilabdameccset, ahol faragó bélanéni volt az egyik kapufa, egészen míg ki nem sikerült úsznia a partra, szerettek volna szárazföldön is testmozogni.

a hölgyek, akiket én nevezek így életükben először, este tízre érkeztek a kívánságnak megfelelően. a szőke nagymellűnek óhajtott lány legutóbb húsz éve lehetett az, a barátnője pedig annak a félreértésnek lehetett a következménye, hogy a strici a kis feketét a csaj homlokán lévő szemölcsre értette, rögtön a nagy barna mellett. robika leizzadt, úgy vissza fogják ezeket zavarni, mint a picsa, aztán ugrik a lóvé, de már nem lehetett mit tenni, fel kellett őket küldeni. idegesen nézte a telefont, hogy mikor kezd el ugrálni a 424-es hívásjelzője, de mikor fél óra múlva csak a háromhuszonhármasé kezdett, ahol az idős klagenfurti pár lakott, akik azzal a tudattal rakták be a szennyeskosárba a szaros törölközőket, hogy azt előtte sikerült alaposan kimosniuk, megnyugodott.

már közel jártak az éjfélhez, amikor megint csörgött a 424-es szoba, és ezúttal a tévére panaszkodtak a csávók. robi gondolta, hogy mi a fasz lehet, a maksa híradót akarják nézni a lányokkal, mindenesetre felküldte a szerelőt. aki jó húsz perc múlva jött vissza, hogy kopogást követően mondták neki, hogy menjen be, bement, azt azok meg ott kúrtak az ágyon tovább, pontosabban az egyik nem, mert az a teraszon állt nagyterpeszben meztelenül. azt úgy bökte neki oda az egyik, míg egy csajt pumpált, hogy kér-e egy kis piát, vagy ha akar, szívjon nyugodtan az asztalról. és, kérdezte robika, aki már elég régóta dolgozott ott ahhoz, hogy ne értse mi a probléma, de mi volt a tévével? ja, azzal semmi, legyintett a szerelő, csak szerintük rossz helyen volt, mert ott akarta a komódon az egyik megizélni a csajt. úgyhogy arrébb tettem, és adtak egy ötöst. ez tartott húsz percig? ja nem, hát meg még kellett kúrnom az egyik csajt is, gondoltam azért is adnak valamit, de nem adtak.

a kurva anyjukat, mondta robi, a szerelő lemondóan legyintett, adott robinak egy kétezrest és elment.

egy óra múlva cynthia, miután boldoggá tette mérnök urat a 322-esben, míg annak családja az egyik apartmanházban aludt békésen a himnusz után, már javában lovagolta a portás robit a hátsó irodában, miközben a négyhuszonnégyesben roppant idegesen telefonált a rákoskeresztúri memphis. egyrészt mert a kisjani eltűnt a teraszról, másrészt mert a tévét arrébb kellett volna rakni.

Címkék: hannibal ante portas

Boldog Karácsonyt

Amikor a temetőnél lévő virágosnál, ahol pár özvegy nyugdíjas válogatta a mécseseket, megállt egy tizennégy éves ánégyes egy vödör nárcisz és krakk béláné közé 100 km/hról lassulva, majdnem mindenki vett magának is egy gyertyát.


az autóból nagy lendülettel kipattanó férfit az áll a faszom című nóta kísérte pixa remixben, bár ezt valószínűleg a hallgatóságból kevesen ismerték fel, de a két ajtócsapódás között elhangzó "aki egy pinát is kihagy az a világ legnagyobb barma" résznél mindenki összébb húzta magán a kabátját. a tag azonban ezzel perpillanat annyira nem foglalkozott, mert trenkovics istvánné mellett az érdeklődés legkisebb jele nélkül haladt el, pedig trenkovicsné ezelőtt ötvenkét éve megnyerte a vörös csillag traktorgyár szépe versenyt. igaz nem a külseje miatt, hanem mert bal kézzel is becsavart egy hajtókar csavart, sőt, a későbbi ura sem a szépségéért vette el, hanem mert gazdálkodó volt és volt egy öreg traktorja, mindenesetre a bolthoz érkezett tag sem baszta meg, sőt traktorja se volt, úgyhogy egyenesen a virágárus hölgyig haladt. aki sebtében egy kicsit maga elé emelte a kezében lévő két vörösrózsát, mert gondolta, ha más nem, legalább szúrnak. jónapot, azokat kérem, mondta a virágokra. a virágárus mikor rájött, hogy nem lefegyverezni akarják, hanem valóban a virágok érdeklik a tommyhielgfieger pulcsiban lévő férfit, megjegyezte, hogy biztos két szálat kér-e, mert virágot páratlanul szokás venni. egyedül vagyok, nem? tárta szét a kezeit a csávó vigyorogva, majd megkérdezte a növények árát. ezer forint lesz, esetleg csomagoljam? ajánlotta fel készséggel a hölgy, de a csávó mondta, hogy kösz nem kell, magamnak lesz. ezzel belenyomott az árus tenyerébe egy alaposan feltekert ezrest és elvette a virágokat.


be szarsz a röhögéstől mite buzi, csak pislogot a vén kurva magamnak lesz gecinadj!!! meg hó páratlanul voltam, érted?! kurva nadj vadj márkó, lási rágyi tékélé mipi, a faszod szíjjam meg!!!! csapdosta fél órával később a térdeit a marinka zsolti, mikor a márkó elmesélte az előbbi virágos történetét, immáron egy cukrászdában ülve. a mellettük ülő két kalapos néninek ekkor egy rövid pillanatra megállt a villa a szájánál, amin egy darab francia krémes remegett. bár azok után, hogy előbb az egyik felállt telefonálás közben és elkezdett ordítozni  HOGY HALNA ÉHEN AMÉK ISMERETLENRÖLL HIV ÉS NEMSZOL BELE. HA MÀR HÍSZ A FASZT AZT KŐPD KI HOGY TUGY MEGSZOLALNI BRIZSÁ DUNO, ANJÁT BASZNÁ ÉJFÉLKO A TEMETTŐBE! azt bebaszta a telefont a sarokba, ezen annyira már meg sem hőköltek. igazából még azt sem tudták mondani, hogy ezek a mai fiatalok, mert a mellettük ülő hatvanéves forma a heréit rendezgette, épp csak annyira feltűnően, hogy fel is állt hozzá.


nemvót meg az üzlet? kérdezte meg a művelet közben a forma, aki ezek szerint legalább egyszerre több dologra is tudott figyelni, és aki előtt pont annyi darab esterházy szelet volt, ahány mázsát nyom: három. nemvót. ült vissza a helyére az, amelyiknek habos volt a fuxa, mert ülés közben belelógott a málnakrémes tortába. egy jótanács gyerek folytatta nyugodtabb hangon: inkáb bányátok meg késöb százszor amit meg tetetek mint idővel azón ràgódni miletvolna ha....egyisten kevés hogy igy kibaszón velem tuti kető van és mind a ketőnek az a hobija hogy engem ver. kislány! kiálltotta el magát a pincérhölgy felé, aki így a negyven felé közeledve nem tudta eldönteni, hogy most inkább ezt vegye bóknak, vagy sértődjön meg. de mivel a csávó még füttyentett is utána, inkább megsértődött, de azért odament az asztalhoz. halod-e te, hozol szépen még egy kört a dzsonibó. eridjé. a hölgy eridt, és nem véletlen, hogy a fuxos rollónak minden ételében és italában volt köpés, mióta csak megtanult beszélni.


itt ez a karátsony is a bánat verje meg ezt is. folytatta a többiek felé. kéne valami biznisz azé mégiscsak ha lesne még gyorsba. mi a baj rolló, aszt hitem dévlád témérád, aba füröszt a kisjézus, heccelte márkó, azt jót röhögött, mert érezte hogy ma különösen vicces. rolló azonban megemelkedett a székéről: vóna tengeri de tese adjad meg amive mé jövöl, múltkó is elszíttá hitelbe egy gurigát basznád meg, ne járassad a szádat me átvágom. nyugalom van, béke, testvérek vadjtok mindaketen csitította őket az idősebb, aki előtt már csak egy szelet torta volt, de láthatóan nem sikerült vele eléggé felszívnia a fél üveg viszkit, amit a sütemények mellé elfogyasztott. a maradékot ki is locsolta a földre maga alá. jóvanna igazságot mond a fater, inkáb menjünk el kúrni tesaj, merazt vágod a sex ojan mint a billiárt... van bene dákó gojó és fehérnek nem szabad a lyukba meni! ezen márkó megint kurvára elkezdett röhögni, és most már a nénik villájáról is leesett a krémes. fizetni azért nem mertek, hátha feltünő, ezért tovább ültek némán a helyükön lehajtott fejjel.


ekkor a bódy guszti polifónikusan elkezdett zenélni. mondjad, kapta fel a telefont rolló és sétált el az ablakig a térerő, meg egy szolid fing végett. megvanazitt, enyimé. ki kérdi? mi a neved, azt kérdtem. mondta a telefonnak, és közben a köldökszöszét gyűrögette a napfénynél. gyere el, meglássad. nem törött, sose vót törött, megkímélt. mondom neked, gyere el meglássad, az ára meg annyi ami ki van irva. jóár persze, nem vadjok uzsorás, az árát kérem, üzlettársat keressek nem vetélytársat! na, mikor jövöl? ott a cím is, láthassad azt is. jóvan, gyere ssak várjalak. nah gyerekek, tette le a telefont elégedetten az asztalra, muréj zsokoto, dől ma a della! jönnek a kocsié négyre. na móré! ideje vót má, mehessünk is akó, mondta a feter, de meg sem mozdult, csak lebicsaklott a feje. menjünk, menjünk csak kéne a másik telóbó a szim, me ez a dobósom mondta rolló, és mielőtt még mentek volna, felszedették a pincércsajjal a hajópadlót, aminek a résein beesett a telefon sim kártyája, mikor rolló elbaszta a sarokba a telót.


Három órával később a kerebics áron és a haverja egy c180k merciben ültek büszke tulajdonosként, egészen öt percig, amikor a kerebics haverja talált a kesztyűtartóban egy király v. istván könyvet a betegség - az élő létlehetősége - illness - a possibility of the living being - prolegoména az emberi betegség filozófiájához címmel. majd hosszasan forgatta, és mélázott, de végül csak rávette magát és megkérdezte a kerebicset, hogy szerinte nem lehet, hogy esetleg lopott az autó. miből gondolod? kérdezte a sofőr idegesen, aki próbált nem arra gondolni, hogy a szervizes srác, aki átnézte a kocsit, a keresztnevén szólította az eladókat. nem tudom, szerintem ezek nem olvasnak ilyet, mutatta fel a könyvet. kerebics csak nézte, majd megszólalt, hogy a faszom, elővette a telefonját, felhívta a különleges tudakozót és elkérte a baranya megyei rendőrkapitányság címét és telefonszámát.


a rendőrség parkolójában felhívta az ügyeletet, ahol battai jános őrmester vette fel a telefont. halló, jónapot kívánok, itt állok a parkolóban, és azért telefonálok, mert meg kéne nézni egy kocsit, hogy ki a tulaja. mondta kerebics. battai jános letette a párizsis zsemléjét a playboy magazinra, amit az előbb hozott a kútról a benkics. minek? mert szerintem lehet, hogy lopott az autó, válaszolta kerebics. miből gondolja? ön lopta el? kérdezte az őrmester és arrébb tette a zsemlét, hogy lássa a pinát. nem, az előbb vettem az autót, és szerintem lopott. miért gondolja, hogy lopott? kérdezte az őrmester mintegy mellékesen és lapozott egyet. ezt addig csinálta míg végre elfogytak a betűk.  nem  tudom, gyanús. felelte a tulaj. túl olcsó volt, és hogy mondjam, romák voltak az eladók, tette hozzá. és? kapta fel a fejét az újságból battai törzs., mert a diszkriminációt hivatalból nem szerette, csak hétvégén a kocsmában. ha gyanús, minek vette meg? nem mindegy, már megvettem! meg kéne nézni, hogy rendben van-e, túl újnak tűnik a törzskönyv is,  felelte kissé idegesebben kerebics. ez nem így megy uram. válaszolta az őrmester újra teljes nyugalommal, mert eszébe jutott, hogy már csütörtök van és hétvégén pálinkázni mennek a sógoráékhoz. hogyhogy nem így megy? itt egy gyanús autó, lehet, hogy lopott! nem tudja, hogy lopott, az nem elég, hogy gyanús. folytatta töretlen nyugalommal az ügyeletes. ezaz, ezért kéne biztosan megnézni, hogy nem lopott-e! de tudja mit, másképp mondom: itt ülök egy lopott autóban, a rendőrség parkolójában, jöjjön ki valaki! ez nem így megy, emelte meg a hangját az őrmester, és zavarba jött, nehogy megkérdezzék, hogy akkor hogy. miért, akkor, hogy megy??? az őrmester zavarba jött. de hamar megkönnyebbült, mert a fazon folytatta: tudja mit, adja meg a nevét és az azonosító számát, a beszélgetést felveszem és átadom az ügyészségnek. battai jános megint elsápadt. nincs joga felvenni a beszélgetést, azt mi is felvesszük, de önnek nincs joga! a nevem meg... csak ügyeletes vagyok. a nevét sincs jogom megtudni??!! baszott rá egyet a kormányra kerebics, majd kiszállt az autóból és úgy folytatta a rendőrség épülete előtt immáron üvöltve:  IDEJÖVÖK EGY SZÁJBABASZOTT LOPOTT AUTÓVAL A RENDŐRSÉG ELÉ, maguk meg nem jönnek ki? mi a kurva istent csináljak, hogy megnézzék ezt a tetves autót? menjek el egy traffipax előtt, vagy üssek el valakit, vagy mégis mi a faszom legyen, hogy ellenőrizzék az autót?!!? holnap ha bemegyek az okmányba, ezek már sehol sem lesznek!!! tudja mit, elmegy maga a picsába, találkozunk a bíróságon, feljelentem magát név nélkül is te anonim parasztgeci!!!


hogy a feljelentésből mi lett, azt nem tudom, de pár nap múlva dr. berenkevics lóránt professzor meglepve talált a postaládájában a karácsonyi üdvözlőlapok között egy 300.000 forintos bírságot gyorshajtásért a baranya megyei rendőr-főkapitányságtól.

Címkék: boldog karácsonyt

Megjelent a könyv

Én már úgy voltam vele, hogy valószínűleg előbb fog nekem megjelenni a Szűz Mária, mint a könyv, pedig előbbire sem raktam volna fel nagyobb tétet. hacsak nem azért jött volna, hogy megkönnyezzen. aztán mikor ma délelőtt tízkor a kiadó még mindig november negyedikét mondott megjelenésre, még mindig nem voltam teljesen nyugodt, hátha a maja világvége évére gondoltak. de mivel van már aki rendelt is belőle, mert tudott, nekem meg szóltak, hogy menjek be pár darab könyvért (akik nyertek valaha, azokat nem felejtettem el!) így lassan kénytelen leszek én is, és kénytelen lesz Szűz Mária is belátni, hogy a könyv hozzá képest előbb tudott megjelenni.
 

magáról a cuccról: annyira igaz történetek alapján íródott, hogy a könyvhöz képest a kiskegyed magazinban lévő szex&szerelem történetek max csak olyanok, mintha a star warsba belógna a Vujity Tvrtko könyöke. olyan, mint a blogon bármelyik történet, csak még valami cselekménye is van, mert állítólag az fontos egy könyvnél.

azt én nem tudom eldönteni, hogy nevetni, vagy sírni lehet-e inkább a történeteken, ahogy a márióról sem, amikor megjelenik a bársony melegítőjében és lezabálja tatárral. de hozzá kell tenni azt is, hogy van aki szerint márión se nevetni, se sírni nem lehet, mert csak egy visszataszító büdös bunkó. remélem, hogy azért a könyv fogadtatása inkább lesz pozitív, na nem azért mintha attól félnék, hogy rámrúgjátok az ajtót, hogy mi ez a szar, csak pénzbe kerül, és azért már úgy a korrekt, ha adok is valamit.

remélem sikerült, jó olvasást.
 

Ulpius-ház,
2011.november 4.
272 oldal
2800,- Ft
MEGRENDELÉS


Címkék: magilla bekombinál

HÁZIREND

Elkerülhetetlenné vált, hogy írjak egy ilyet, mert nem elég hogy sok még nem kiforrott egyén el akar menni bulizni (bebaszni és megkuratni magát/megkúrni valakit, akiről nem tudja kicsoda), hanem ott is akar maradni, csak azt már sokan nem tudják, hogy kell csinálni. 

Szögezzük le, hogy házirend az azért van, hogy miközben belerakunk egy kukába, ne kelljen közben elmagyarázni, hogy miért, hanem azt te már előre tudjad.

ez sajnos időről időre elkerülhetetlen, mert az időjárástól, a túlzott mértékű fogyasztástól, a kajári albert bácsi pincéjében fogant 160 forintos muskotálytól, vagy grizli apától történt származástól és az intézetből idő előtt történt szökéstől, vagy a rák tudja mitől, de egyesek életidegen magatartást folytatnak. mivel az emberi jogokat sajnos az összes kétlábúra kiterjesztően értelmezik a hatóságok, így továbbra is csak disznót lehet vágni, koboldokat nem. ugyan ezzel én magam nem teljes mértékben értek egyet, mégis betartom, nem vitatkozgatok a té bíróval, hogy az csak egy büdös gyökér volt, ahogy nektek sem kéne erőltetni, ha miután a házirendet egy kalap alá veszed a kőszívű ember fiaival, azt baszol arra hogy mi van benne, én meg a hónom alatt igyekszem veled egy szemetes felé.

tisztában vagyok azzal, hogy te szórakozni akarsz, ami nálad azt jelenti, hogy megeredsz a csikorgásra, de érthetetlen módon még jópáran ezzel akarják elfoglalni magukat. azt ha te ezt nem veszed figyelembe, akkor neked bizony otthon kell lekvárt főznöd az anyáddal, aki aztán gondolkozhat rajta egyedül, hogy eltelt-e már 90 nap a fogantatásodtól.

ha a szüleid - már ha nem te vagy a maugli - elmennek színházba, vagy vidékre meglátogatni az oldalági rokonokat, és te áthívsz pár haverod a középföldéről, akkor bizony te is megkéred őket, hogy ne szarjanak már a szüleid ágyába, a teraszról meg ne dobják ki a hűtőt, ha meg nem teszed, és beleszarnak és kidobják, akkor megérdemled, hogy mikor hazajön az apád, olyan sallert nyomjon le, hogy kifejeld a pókot a szekrény mögül.

úgyhogy vegyünk át szépen pár dolgot, amit nézetem szerint (az én nézetem neked olyan, mint a leguán meg a csuklósbusz, nem kell megérteniük egymást, de a csuklósbusz erősebb) betart mindenki, akire kicsit is vonatkozik az evolúciós elmélet:

-          ha nem tudsz sorban haladni, amire pedig még egy hangya is képes, akkor a hangya bejöhet, te nem.

-      engem nem érdekel, hogy a nálad lévő pet-palackban a nagyanyád vizeletmintája van, akkor sem hozod be

-        elhiszem, hogy a nagyapádtól kaptad, de majd a koporsód szögeit piszkálgasd vele, ha megjelensz a zsebedben egy késsel

-         azt is elhiszem, hogy laza cigivel a szádban sapkával a fejeden köszönni, hogy csá, de szerintem meg az lesz laza, ha utána a tolókocsiddal tudsz majd driftelni a kanyarban 

lehetnek nálad olyan dolgok, amiket ha elkezdesz osztogatni, akkor utána összeszedetem lenyeletem veled, azt majd letenyénél megállít a sorompó.

-       tudom, hogy jópofa dolog beszökni, majd amikor bemászom az ablakon hozzátok és kijövök valamelyik női hozzátartozód szobájából, együtt nevetünk.

-     a verekedést meg se próbáld, ha még a paudits bélát is kezded el pofozgatni, a végén úgyis a te röntgen képedet fogja nézegetni a jános főorvosa. aztán, hogy hány darabból állsz azt első blikkre csak raymond az autista csávó fogja tudni megmondani az esőemberből.

-   ha találsz egy mobiltelefont, pénztárcát, golyóstollat, használt gumit, bármit, MÁSNAK A ZSEBÉBEN, akkor szegény anyádékat alig fogja érteni az ügyeletes rendőr, miközben síró hangon leírják a rusnya fejed és különös ismertetőjegyeid. mondjuk mindhiába, mert utoljára élő ember csak a csellengőkben fogja látni a bazalt fejedet.

ha meg a földön találod, leadod szépen bárkinél a helyszínen, aki dolgozó embernek látszik. és nem ad érte pénzt.

-       egyszer ismertem egy gyereket, aki elkezdte rugdosni a helyen a hangfalakat, meg letépte a wc-ben a kéztörlőt. szóljon, aki tud róla valamit, mert rég nem látta senki.

ennyi lenne, kb. szerintem ezt a többség magától is tudja, vagy ha nem tudta hát most már tudja, mert egyesével senki ne várja hogy elmagyarázzam nektek, leírtam, kész. aki meg erőlteti továbbra is a baromságait, azt megerőltetem én úgy, hogy megbánja hogy élve kikelt a tojásából, vagy amibe belehordta az apja. 

Címkék: házirend

Jókor jó helyen (videó)

Csicsák fiának eszébe jutott, hogy ők minden évben tolnak a normafás bulijukhoz valami videót, azt ha már váratlanul 3026 előtt kijön a könyv (a terminátor hozta vissza a szabó ervinből, vagyis a szent boldog ájtatos groffman aladár népi könyvtárból, ahogy már akkor nevezték), legyen ilyen tiboros, azt pár 50-es karú csávó fegyelmezzen meg benne pár 50-es kilójút. 

mivel webkettő van, azt már a valló kálmán sem házal a konyhai késekkel, hanem csinált rá egy facebook csoportot, gondoltam haladok a korral, azt én is kihasználom, hogy az internet arra van, hogy minden szart eladjanak rajta. meg, hogy a nathanp szamarak orrlikába faszt dugdosó embereket nézzen rajta, azt átküldje nekem, amiért még egyszer szájba fogom baszni, azt csinálok róla képet, hogy én is tudjak küldeni neki valami vicceset.

szóval felhívtam pár ismerőst, hogy kéne jönni forgatásra. a harmada egyből arra gondolt, hogyy szamurájkardot kell, a másik harmada, hogy pénzt, még a sírföldre is tippeltek ketten, de a videó valahogy mindegyiknek kimaradt a totóból, úgyhogy kénytelen voltam felvilágosítást tartani. akiknek éppen nem volt priuszuk, azok végül rábólintottak, csak kérdezték, hogy mégis milyen videó, meg mit kell csinálni. mondtam semmi extra kb. annyi h valami nyomoronc nyüvekre rá kell kötni, hogy a kurvaanyjuk, meg a szokásos.

mikor felértem a placcra, azt látom, hogy öt-hat tag akkora hangerővel, mint mikor kordagyuri meglát egy ász párt, lökdös meg buzerál három tagot, akik hófehér arccal szorítják be a fejüket a testükbe, mint a teknősök. na azok voltak a videós srácok, úgyhogy miután leválasztottam róluk az ifjú latinovitsokat, mint a szüzek az aratóbálon, elkezdték instruálni a lelkes statisztákat, hogy ne haragudj kérlek, tényleg, bocsánat, ha megtennéd és....

mivel ezt a nyelvet kurvára nem beszélte közülük senki, sokáig csak a faszukat vakargatták a rambók, aztán várták, hogy végre valaki megmondja nekik, hogy mi legyen. 

de remélem ti értitek így elsőre is.   

2011.09.03. normafa open air vs. izomtibi
részben mert jön a könyv, részben meg mert itt parasztkodhattok némi felügyelet mellett

http://www.facebook.com/event.php?eid=192602020799860

 

Címkék: jókor jó helyen

Magilla bekombinál

Ogre üzeni, hogy jelöljél.

Izomtibi

Tibor az újkori magyar polgár archetípusa. Ami különlegessé teszi az az, hogy munkáinak során sok emberrel kerül kapcsolatba, veleszületett nyitottságának, igazságérzetének, rendkívüli megfigyelőképességének köszönhetően hozzávetőleg 100 szociológus ismeretével rendelkezik.

Utolsó kommentek

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Jóóó!:)) (2016.08.13. 18:43) Trú sztori, bro
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Jóóó!:)) (2016.08.13. 18:40) Erzsinek a baszáson jár az esze
  • sárospataki lány: Figyelj, Tibi, mostmár jó lenne abbahagyni a hallgatást, és írni poszt. (2016.07.20. 10:28) Burgonya
  • fákkje: Tibi mi a lóf@sz van veled??? Migránsnak néztek és kikúrtak a balkánra, vagy mi a tosz? :( (2016.03.03. 16:03) Burgonya
  • Tamas Kalman: ez minden idők egyik legjobb írása itt. ez kortárs szépművészet. elképesztően jó. remélem 2030-ra ... (2016.01.22. 08:06) Burgonya
  • Utolsó 20

Ez van még